Idézetek a beszédről
Vannak igénytelen és elkoptatott kis szavak, olyan egyszerűek, mint egy szürke kavics, és mégis megremegtetik a szívünket. Minden attól függ, hogyan mondjuk ki.
A bensőnket nem ismerheti meg senki sem, csak az, akit közel bocsátunk magunkhoz. Mert hiába ismernek bennünket, hiába beszélnek velünk azok, akiket száz és száz más ismerősünkön kívül bemutattak nekünk. A modor és a szavak, amelyeket az udvariasság diktál, olyanok, mint a diszkrét ruha, amely elfedi és felöltözteti idomainkat.
Miért hiszik mindig a nők, hogy ha beszélnek egy problémáról, az megoldódik?
Hogyan mondod meg annak, akivel igazán törődsz, hogy "Én megmondtam"? Kedvesen? Rózsával? Viccesen, mintha egy oltári poén lenne? Vagy csak hagyod a fenébe, mert ha kimondod, csak sokkal rosszabb lesz tőle minden?
Nem jöttél, nem is írtál, Úgy látszik, ennyit ér a szó. Kimondom, kimondod, elszáll, Minden kifordítható.
Minél tovább nem mondja el neked valaki azt, amit nem akarsz hallani, annál jobb.
Néha nem számít, hogy kinek beszélsz, csak az a lényeg, hogy beszélhess.
Minél kevésbé értünk valakit, annál többet adunk a szavára.
Mondd azt, amit gondolsz, gondold azt, amit mondasz, és mondd is ki.
Annyira természetessé vált számomra a telefon, hogy már észre se vettem természetellenességét: azt a feszültséget tompító vonását, amellyel a világ dolgait és a sajátunkét is bizonyos távolságban tarthatjuk magunktól. Száz méterről például egy gázolásos karambol vagy egy vadul csókolódzó pár látványa sem ugyanaz, mint félkarnyi közelségből. A telefon is közbeiktatott távolság, finom szigetelés. Absztrakttá halványít belőlünk sok mindent. Fásultabb kockázattal lehetünk gyávábbak, ha szembesülés nélkül, dróton át beszélhetünk.
Vannak helyzetek, amikor néhány szóból is megértik egymást az emberek.
A házasság furcsán elnémítja a bensőséges megnyilvánulások bizonyos fajtáit. Majdnem minden házasságban élő ember tapasztalta már, milyen megdöbbentő dolgokat tud mondani a társa egy kerti partin egy idegennek. A hétköznapok sodrában nehéz gondolatébresztő, mélyenszántó társalgást folytatni.
Bókolj, amíg gondolkodsz, hogy mit mondj. Időt nyersz.
Mindenre szabad gondolni (...), semmiért nem kell szégyellned magad, ami eszedbe jut, csak az a fontos, hogy tudd a különbséget a gondolat és a kimondott szó között.
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.
Facebook
Pinterest