Rigó Béla
1942. augusztus 19. — költő, író, műfordító
Az az igazi úr, aki maga felett úr, és sohase szorul szolgákra.
Ígérted, egyszer még elmondod, mért múlnak gyorsan a jó dolgok. Mért rossz is annak, aki boldog?
- A szó a legjobb játék - mondja a Tata -, mindig kéznél van, vagyis észnél, mert néha még le se kell írni. A fejed szójátszótér. Jobb a Kindertojásnál, több játék is van benne, és el se használódik, ha beletörik a nyelved.
Majd ha már elfogyott a január, a február, meg a nyár, rövidülnek a napok. (Ezt magad is láthatod.) És még véget sem ér az éved, elfogy a naptár!
Látogattunk. Minket senki se látott. A temetőbe vittünk ki virágot. Kik idejöttek egyszer, egy napon, ki voltak írva sok-sok kőlapon. Elmondtad, Nagyi, mi élők vagyunk, De közülünk egyenként itt hagyunk valakit mindig...
Most a fenyőfák ágai védnek, most, aki éhes, kapjon ebédet, most, aki álmos, álmodni tudjon, most, aki gyertya, el ne aludjon!
Az ármányos elefánt nem igaz, hogy sose bánt. Csalogat: - Ülj ormányomra! - S ha ráülnél, porrá nyomna.
Volt egyszer egy sas. Ketrecrácsa vas. Ám, hogy mért nem száll az égen, az neki magas.
Volt egy ló, úgy hívták: Laci. Csíkos volt rajta a naci. Ha jól begombolta, mindjárt azt gondolta, ő zebra, nem paci.
Facebook
Pinterest