Színészet
A színésztől nem lehet elvenni az alapegyéniségét, mert akkor meghal. A színész csak abban a szerepkörben létezhet, amit lényegében önmagában hordoz. És annyit ér, amennyit a saját belső tartalma.
A közönség furcsa szerzet. Kiszámíthatatlan. Gyakran a legbonyolultabb kapcsolatokat is megérti, míg máskor a közhelyek igazságát sem fogja fel.
A színház a kiválasztottaké. S ebben nincs arisztokratizmus. Hiszen a kiválasztás önhatalmú. Mindenki kiválaszthatja magát.
A színésznő civilben sohase lehet elég szép. Igazán szépek, okosak, fiatalok csak a színpadon lehetünk.
Soha nem elég annyit nyújtani, amennyit a közönség elvár. Sikert annyival is el lehet érni, csak éppen nem biztos, hogy legközelebb is kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért kell a többi.
Nem fair csak a szépségből élni. (...) Még a színészetben is veszélyesnek látom, ha valaki a külső adottságai miatt kap meg egy szerepet. Nekem sokkal vonzóbb, ha valaki a szerep játszása közben szépül meg előttem.
Olyan a színpad, mint a szerelem: érdekesebb, vonzóbb és ragyogóbb lesz tőle mindenki.
A színészetet kiváló önismereti kurzusnak tartom, főleg azért, mert egy szerep által újra meg újra át tudjuk lépni a saját korlátainkat. Mert olyan szituációkat is el kell játszani, amivel az életben talán sosem találkoznánk.
Senki nem tud segíteni, (...) amikor kimész a színpadra. Ez a világ legigazságosabb pályája, mert ha rossz vagy, a közönség megérzi, ha meg jó vagy, akkor támogatnak.
A szakma elismerése mindenképpen nagy dolog, de önmagában nem elég, a közönségével együtt viszont már tárgyalási alap.
Ha nincs lámpalázam az előadás előtt, ha a munka rutinná válik, akkor nincs értelme. Akkor abba kell hagyni, mert az már nem jó.
Csak úgy lehet egy fiatal kezdőből igazán színész, ha sokat játszik, ha sokat dolgozik, ha foglalkoztatják. Tehát nem az az elsőrendű kérdés a számára, hogy milyen rangot tölt majd be holnapután a szakmában, vagy hogy melyik öltözőben fog öltözni, és kikkel, hanem okvetlen azt a színházat keresi meg, ahol a legtöbbet tudják foglalkoztatni, ahol a legtöbbféle szerepet eljátszatják vele, és nem skatulyázzák be rögtön az első évben.