Színészet
Azt hittem, a színészet arról szól, hogy ülünk itt a körúton, elegánsan nyilatkozom, aztán megjelenik a fényképem az újságban, és elájulnak tőlem az emberek. Fogalmam sem volt, hogy ebben mennyi gyötrelem, délelőtti próba, szövegtanulás, szorongás és pokoli este van.
Különös, hogy mindegy, hány darabot játszottam el, sokat közülük több mint háromszázszor, azt sem tudják, hogy az ember este egyáltalán fellép a színházban. Viszont ha elmegyek a tévébe, és megeszek két szöcskét, erről beszél a fél ország.
A színésznek pavlovi reflexszel be kellene építenie magába azt, hogy ahogy lemossa a játszott karakter sminkjét, illetve leveszi a jelmezét, azzal a gondjait és az érzéseit is maga mögött hagyja. Trenírozni kell magunkat. Azt a fajta felfokozott érzelmi állapotot, ami szükséges a színpadon, nem lehet hazavinni, hiszen annak nem ott van a helye.
Aki kamerák előtt van, és a saját szépségére költ, az befektet. Egyértelmű. Futsz három vagy öt kilométert, befektetsz, és még szenvedsz is érte. Az is a munkád része.
A színésznek az a dolga, hogy hagyja eltűnni saját énjét; el kell engednie magát, hogy lényét magába foglalja a szerep szerinti karakter.
A színésztehetség furcsa gyümölcs. Biztos, hogy valamikorra beérik, de nem biztos, hogy időben szüretelik le.
Egy rosszul megformált szerep olyan, mint a beázás. Maradandó foltot hagy maga után...
Semmiféle bölcs ember nem fejti meg az élet értelmét. Hogy általában mi az értelme az életnek, azt én nem tudom, s talán akkor is így felelnék, ha száz évvel megtoldanám az életemet. Ha azonban egyetlen színész pályafutásának az értelmén gondolkodom - az enyémen -, annyit mindenesetre mondhatok: A szomorú embereket megvigasztalni és jóra, szépre nevelni. Mindig ezt akartam, s ez ma is az én ars poetikám!
Az ember csak azt képes előadás közben visszaadni, ami megtörtént vele. De a nézőnek azt már nem kell tudnia, hogy az a valami hogyan történt.
Nem érdemes sablonokban gondolkodni egy színésznek, mert unalmassá válik saját maga számára is.
A színház nem életre halára, hanem csak és kizárólag az életre szól. Nem szabad belehalni.
Sokkal érdekesebb olyan színésszel dolgozni, akinek folyton jár valami a fejében és megoldásokat kínál, mint aki engedelmes bábként bólogat.
Facebook
Pinterest