Színészet
A színész számára nincs műfaj. Ez csak a közönség számára létezik. A művésznek "csupán" szerepe van.
Nem tudom, hogy van-e egyáltalán visszavonulás a színészetben. A színházban ugyanis van gyerekszerep, fiatal szerep, középkorú és öreg szerep. Végtelen a lehetőség.
Az kell, hogy a színház érzelmet váltson ki. Ehhez viszont bele kell halni a szerepbe. Mindegyikbe.
Hogy a közönség mikor nevet vagy mikor sír, az nem rám tartozik. Mindig a szerepet kell eljátszani, a többi a nézők dolga.
A közönség együtt: zseni. Egyenként mindenki ugyanolyan lüke, mint én vagyok. De együtt nagyon pontos, és igen jó az arányérzéke.
A közönség csak azt jegyzi, aki színpadon van, aki élő alakja a zenének. A múltból nem lehet megélni.
A színház akkor jó, ha mindig az egzisztenciája forog kockán. Ha valamennyi tagja, a portás, a sminkmester vagy a takarítónő is vásárra viszi a bőrét. A színészet háló nélküli artistamutatvány.
A színész életében a szerep, amit játszik, estéről-estére elillan. Ezért nagy dolog, ha maradt róla egy fénykép vagy egy videófelvétel, egy tárgy.
Egy színésznő csak nőt tud játszani. Én viszont színész vagyok, bármit eljátszom.
Nincs olyan, hogy a legjobb színésznő. Nincs olyan, hogy a legkiválóbb élő színésznő. Bennfentesként én már csak tudom.
Hiszem, hogy egy művész csakis a megélt valóságon keresztül juthat el a helyére.
A színészet nagyszerű terápia. Ahelyett, hogy te szenvednél, valaki más megteszi helyetted.
Facebook
Pinterest