Színészet
A jó színészethez elég a tökéletes hazudni tudás képessége is: úgy tenni, mintha...
A film népszerűsít, modern kifejezési eszköz, s nem utolsósorban pénzkereseti lehetőség - de a színészethez vajmi kevés a köze.
Minden fiatal színészt köteleznék, hogy egy-két évre igazgató legyen, mert akkor megtudná, milyen felülmúlhatatlan gyönyörűség színésznek lenni.
Nekem nem foglalkozásom van, hanem hivatásom - ez az a mondat, amit életük végéig ismételnek a színészek. Eleinte azért, mert tényleg élvezik, később meg azért, mert fogva tartja őket a szer, és nem bírnak lejönni róla.
A színész egész személyiségét és az idegrendszerét is a színpad szolgálatába állítja.
Aki olvasópróbára teljes szövegtudással érkezik, az premierre nem lesz jobb, csak hangosabb.
Mi színészek a boldogságunkból is profitálhatunk éppúgy, mint ha teljesen padlón vagyunk. Csak a középszerű, langyos élet nem használható semmire.
Vannak olyan színészek, akik abban a percben, hogy kijönnek a jelenetből, el is engednek mindent (...). Én nem tanultam meg ennyire technikából játszani, és szerintem filmen az ritkán működik igazán jól. Színpadon simán, mert ott száz méterről néznek, de filmen nem lehet úgy tenni, mintha egy matekképlet lenne az egész, amit csinálsz. Legalábbis én nem tudok úgy tenni, és ennek örülök is.
A színész munkája javarészt utánzás, ezzel szemben a rendezői munka lehetővé teszi, hogy sokkal többet áruljak el magamról. Jóval mélyebb feltárulkozást, lemeztelenedést jelent.
Ha a rendező a felvételek közben megdicsér, örülj, mert akkor nem kínoz tovább. Ha a nézőknek tetszik a jelenet, akkor boldog lehetsz: nyújtottál valamit.
A színész a lelkéből építkezik a munkája során. Ahhoz, hogy hiteles lehessen, befelé kell néznie, minél jobban ismernie kell önmagát.
Nekünk, színházi embereknek egyebek között az a dolgunk, hogy gyógyítsunk, minél többeknek juttassunk a zene és a dal jótékony hatásából.
Facebook
Pinterest