Hasonlat
Sok férfi olyan, mint a frakk: ha nélkülözi a megfelelő környezetet, használhatatlan lesz.
A béke olyan, mint a szivárvány, a földön nyugszik, de íve vége a mennybe vész. Az égbolt fényében fürdik, könnyek és felhők között ível a magasba, de az örök Nap sugara tükröződik benne (...). Az ilyen béke (...) a lélek mosolya, a halhatatlan, távoli fény végtelen áradása.
Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam,
Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan...
- Nahát! Milyen furcsák az emberek! (...)
- Nem furcsák, csak esendőek. (...) Néha merészek ugyan, ha hitegetniük kell másokat, vagy talán önmagukat, de mégis olyan gyengék, mint a hígra főzött kávé.
A mondás szerint a kávé olyan, akár a szerelem: minél nagyobb odaadással készíted, annál finomabb.
A kamasz sok szempontból ugyanolyan, mint az újszülött. Meg kell tanulnunk olvasni a reakcióiból, különben sosem tudhatjuk pontosan, mi a bibi.
Holdtalan az éj, a szél sír, mint egy újszülött. Odafönt egy isten ront neki egy istennőnek, félretaszigálja a csillagokat.
A szenvedély ilyen: mint a honvágy egy ország iránt, amelynek határain jártunk már, de messzi fővárosát még sose láttuk, és azt képzeljük, minden valaha látott hely szépsége ott vár minket titokzatos utcáin és megnyíló homlokzatai mögött.
Nekem olyan a meditáció, mint a napi fürdés. Azt, hogy az ember megmossa a testét, természetesnek veszi a társadalom, de fura módon azzal nem foglalkozunk, hogy megtisztítsuk az elménket a zajtól.
A legtöbben úgy élik az életüket, mint a bűnözők: először cselekszenek, és csak utána kezdenek aggódni a következmények miatt.
Egyesek gátlástalanul képesek uralkodni másokon. A szavaik fájnak, mint a szúnyogcsípés, még sokáig viszketnek, véreznek. Az ember elképed, hogy lehetnek ilyen gonoszak, és igyekszik elkerülni kellemetlen támadásaikat. Nem gyávaság kitérni az útjukból, mert ők soha nem szégyellik magukat, így aztán nem is változnak meg soha.
A kommunizmus olyan, mint egy autoimmun betegség: nem önmagában véve halálos, de olyannyira legyengíti a szervezetet, hogy az könnyen áldozatul esik bármi más nyavalyának; az egyén szintjén elsorvasztja az emberi lelket, közösségi szinten pedig elértékteleníti a sikeres, szabad társadalom értékeit.