Hasonlat
A házasság olyan, mint az üzlet. A legjobb döntés a leggyorsabb döntés. A többi jön magától.
A gyermekkori emlékek olyanok voltak, akár a repülőgépre felvihető poggyász; mindegy, milyen messzire vagy milyen hosszú időre utazik az ember, csomagja nem lépheti túl a limitet.
Az élet olyan, mint egy távolsági repülőjárat. Először el kell döntened, hova szeretnél menni, fel kell szállnod a megfelelő gépre, majd felemelkedve elindulni a célod felé.
Úgy érzem magam, mint egy repülőtéri futószalagon veszteglő bőrönd, amelyik arra vár, hogy elvigyék. Vegyél már fel, jó? Vigyél már el.
A házasság olyan, mint egy szerződés, aminek oka van. Egy felnőttkorba lépett nő elvárása a házassággal kapcsolatban nem lehet több, mint hogy biztonságot adó társaságra leljen egy férfi személyében.
Az a fiatal, aki a jövőjét egy vágyott profi szerződésre alapozza, olyan, mint az a munkás, aki vesz egyetlenegy lottószelvényt, majd a nyeremény reményében felmond a munkahelyén.
Ó, igen, a sportautók - olyanok, akár a gyönyörű nők, nem igaz? Csak egy intelligens, megértő férfira van szükségük. (...) Egy férfi megértésére és érintésére.
Van, aki boldognak tűnik. Ők egyszerűen nem gondolnak bele a dolgokba. Mások terveket szőnek: lesz egy férjem, házam, két gyerekem, egy hétvégi házam. És amíg ezzel vannak elfoglalva, olyanok, mint a bika, aki a torreádort üldözi: ösztönösen cselekszenek, csak mennek a fejük után, anélkül, hogy látnák, hol van a cél. Megszerzik az autójukat, talán még Ferrarijuk is lesz, és azt hiszik, ez az élet értelme. Soha nem teszik fel a kérdést maguknak. De a szemükben látom, hogy szomorúak, és még csak nem is tudnak róla.
Az ölelések, a szeretet kimutatásának valamely formája, olyan fontosak a szerelmi életben, mint a levelek a fa életében. Ha ezek teljesen visszafogottak, a szerelem meg fog halni már a gyökereknél.
Ha megnézzük, az anorexia kicsit olyan, mint a vallás. (...) Az anorexiás is szenvedni akar, imádja a fájdalmat, az áldozatot, és azt hiszi, hogy mindenki őt nézi, vele foglalkozik, és különben is, az egész világegyetem körülötte forog. Meg a testsúlya körül!
A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
A sajtó is olyan, akár egy hegy - magasra tudja emelni az embert, és le is tudja ejteni a mélybe.
Az örökbefogadás olyan, mint az a könyv, amiből kitépték az első fejezetet. Így is lehet élvezetes, de az ember óhatatlanul kíváncsi az elejére. Ám a könyvesboltban nem tudnak ép példányt adni. Mi van, ha az első fejezet annyira megutáltatná az emberrel, hogy gyalázkodó kritikát ír az Amazonra? És ha ezzel sértené a szerző érzékenységét? Mégiscsak jobb a hiányos példánynál maradni - az legalább kellemes olvasmány.
Facebook
Pinterest