Búcsú az élettől
Ha meglegyint a közeli halál szele, akkor rájössz, hogy érdemes élni, és sok mindent meg akarsz még tenni az életben.
Ez az utolsó feltérképezetlen terület; sötét az oda vezető út. És szomorú is. A végén meg talán nem is a Paradicsom vár. Hosszas, ám mégis túlságosan rövid földi életem során arra a meggyőződésre jutottam, hogy a túlvilágra éppoly megtörten érkezünk, mint ahogy ezt a világot itt hagyjuk.
Téged szeretlek a világon a legjobban, ha élhetnék, mindent megtennék, hogy éljek, hogy veled lehessek. De nem élek sokáig, érzem.
Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. Az nem a vég, hanem egy új kezdet... egy második esély, egy találkozás.
Nem bírom már harcom vitézül, Megtelek Isten-szerelemmel: Szeret kibékülni az ember, Mikor halni készül.
Egy ponton túl (...) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.
A létezés a szerelemben van elrejtve. (...) A halál most engem szólít. A nap utoljára kelt fel nekem. Megfordulok, és magam mögött látom a szerelmet, mely egész életemnek értelmet adott.
Szerves életbe merülten sebeztem és sebesültem. Mindezeken túlvagyok. El- és megbocsássatok.
Halott vagy rég mondom neked Csak lusta és ügyetlen Egy kicsit nehezen megy a meghalás És gyengéden megsimogatom Higanyszürke hajadat Majd határozottan kitessékellek az ajtón És jó erősen becsapom mögötted Pont úgy ahogy az élőkbe Csimpaszkodó halottakra szokás.
Bárgyúság életben maradni, ha az életünk gyötrelem. S hogyha a halál az orvosunk, akkor az a recept, hogy haljunk meg.
A halál peremén álló léleknek nincs ideje hazugságokra.
Olyan ízléstelen művi úton meghosszabbítani az életet. Én megtettem, ami itt az én dolgom volt. Most pedig ideje elmenni. Akkor pedig inkább elegánsan távozom.
Semmitől sem lesz kedvesebb a múlt, mint a közeli halál lehetősége.
S ha már nincs fény az égen, Kihűlő véremre madarak szálljanak, S nekem nincs már mit kérnem, Csak még egyetlenegyszer hadd lássalak.
Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsőnél, ami már nem "elő", de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz.
Facebook
Pinterest