Vavyan Fable

Két markából homokórát formázva, tékozlóan pergette az időt.

Ha az igénytelenséget fűtőenergiává lehetne átalakítani, bezárhatnák az atomreaktorokat.

A külvilág igazgyöngyszínűvé homályosul, és édes ambróziába süpped. Őket elnyeli, szétszaggatja, majd szanaszét tépett porcikáikat összelebegteti, s ezenközben némely sejtjeiket bizonyosan összecseréli a tébolyító-elsimító, múlhatatlan-változékony, mágiázós-játékos, mesei szép szerelem.

Ő az égboltom Napja. Édessége, nőisége mindhalálig kell nekem. Övé az életem.

Roppant kimerítő ez a szerelem nevezetű bomlott valamicsoda.

Nincs kézzel fogható zár, tehát kulcs sincs hozzá. Nekünk kell megnyílnunk vagy bezáródnunk önmagunk és egymás előtt. Mi magunk vagyunk a felelet és a megoldás megannyi kérdésre, gondra, bajra. Vagyis egyszerre vagyunk zár és kulcs is.

Nem tudod, hogy nem a düh, a tagadás szépít meg?! Merészen nézz szembe magaddal, fogadd el azt, aki vagy! Ugyanis a harmónia széppé tesz.

Gyermekeiteket hagyjátok néha orra esni, olykor csalódni, elkeseredni! Ne higgyétek, hogy az egészséges fejlődéshez nincs szükségük fájdalomra, búbánatra, dühre is!

Ne mástól várd a választ, magad felelj!

Ti, emberek, egy ideje már nem vagytok olyan színesek, mint régen! (...) Valamikor többet, szebben ábrándoztatok! Röpült, szárnyalt, táncolt, varázsolt a lelketek! Ám mostanában mintha kopna az emberi képzelet!

A szerelem nem birtokol, nem is bitorol. Nem szolgává tesz, hanem felszabadít. Nem gúzsba köt, hanem ünnepi csokorba.

Rossz helyre születtem, nyilvánvalóan rosszkor, penetráns csillagzat alatt! Hogy utálom a sorsomat! Úgy tudnám őt képen köpni!

Ha bántják, ha csak szóban öldösik is, tegye fel a kérdést a molesztálójának: "Te hány embernek szereztél örömet?"

Ebben a kalózhajó világban semmilyen téren se szégyen a lenyúlás. Az idézőjel, mint valami haszontalanság, kiment a divatból. Vagy az erkölcsből? Néha sajnálom, hogy szeretem a mozit, mert ott is gyakori a lopási példa. Különben az olvasásban is ezt észlelem, csak ott epigonoknak hívják a kleptósokat.

A sportolás azoknak való, akik nem elég intelligensek a heverészéshez.