Vavyan Fable

Szánom azokat, akik hamis bálványokat imádnak. Holott a hamis bálványok imádtatásának korát éljük. Gondolkozott már azon, mi lesz velünk, ha engedjük elsorvasztani magunkat? Ha ez így megy tovább, az egész emberiség diszlexiás lesz. Minek fárasztanánk magunkat olvasással, amikor éjjel-nappal színes villódzás vesz körül bennünket? Úgy áradnak ránk a helyettünk, s nem általunk elképzelt képek, mint a záporeső. Elkeserítő. Bennem ez amolyan a haj rakja be a csavarót?! érzést kelt. Így is mondhatnám: a bugyi tartja a gumit!?

Noha az értelemre hivatkozunk, az őrület bábozik velünk. A durvaság, amellyel együtt élünk, oly markáns, hogy mellette észrevétlenné törpül minden, ami szelíd, ami a buta szabad szemmel nem látható szép.

Egy átlagos nő bármit összekeverhet bármivel, ha az nem tartozik érdeklődése homlokterébe. A kocsi általában nem tartozik oda, az csak egy használati tárgy. Nekünk az nem fétis, nem státusszimbólum. Eszköz, amely eljuttat valahonnan valahová, cipekedik helyettünk, és menedéket kereshetünk benne, ha összebotlunk egy öldöklő barommal.

Az, akiből a humorkészség hiányzik, anélkül vesztette el a fél világot, hogy valaha is birtokolta volna.

A minap betértem egy könyvesboltba, hogy lássam a kulturális felhozatalt. Álltak a kötetek a stelázsikon, áttekinthetően, nézegettem őket. Három, értsd: három eladó köszöntött hangos szóval, s kánonban kérdezték: segíthetek? Tűnődésbe estem, hogy hát mégis, miként vehetném igénybe őket. A legszimpatikusabbhoz fordultam, és egy könyvre mutatva kértem, silabizálja ki a címét. Nézze meg, hány oldal. Miről szól? Szépek benne a betűk? Eléggé nagyok? A boltoson elúrhodott a rököny, hebegett, habogott, holott az imént még aktívan segíteni akart. Aggódni kezdtem, hogy elveszítheti élete értelmét, ezért megkértem, legyen oly szerfelett kedves, és mutasson nekem egy A betűt. Reszkető ujjal rábökött. Kedvében akartam járni, ezért hosszan örvendeztem az A-nak. Hogy az milyen finom, sikkes, kupolás betű! A pasas megorrolt rám, s azzal vádolt, hogy hülyét csináltam belőle. Én?!

Az alkotás és az alkotó ember lényege mélyen összefügg. Úgy értem, hogy csak etikus ember hozhat létre érvényes művet.

Mára tényleg beszopatták velünk, hogy az élet egy vége-hossza nincs bacchanália. Ezért most rágyújtok, és a cigaretta mindkét végét szívni fogom. Féktelen a gyönyörvágyam.

Nemsokára tolókocsis társadalom leszünk. Evés, ivás, nasi, büfi, olcsó élvek.

Minden szerelem tud valami újat mondani.

Vannak helyek, amelyeket elveid ellenére kell felkeresned ahhoz, hogy beláthasd, milyen alaptalan a te sznobságod.

A legtöbb ember bólogat telefonbeszélgetés közben, holott ez színtiszta energiapocsékolás.

Kínkeservvel múlnak az éjszakák. Szürkék és nyirkosak a nappalok, akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém. (...) Értelmetlen és haszontalan az életem. Érzékelőszerveim be- és összeszáradtak. Úgy érzem magam, mint egy darab ősi gyanta. Magamnak sem kellek. Csapdába tévedtem, s már kedvem is elmúlt, hogy kiutat keressek. Nem érdekel. Már semmi sem érdekel.

Folyton cikizzük a mozit, mondván: ilyesmi se történhet a való életben, ám ha mégis bekövetkezik, akkor vállat rántunk: na, ez is csak a filmekben lehetséges!