Vavyan Fable

Mindig szeretlek benneteket, de olyankor nem gondolok erre, amikor nem kell félni értetek.

Eddigi életemben bárhányszor paranoiásnak hittem magam, mindig kiderült, hogy istenigazából üldöz valaki. Aminél a képzelt üldözés csakis pihentetőbb lehet - ráadásul mennyivel biztonságosabb!?

Nem igaz, hogy ebben a világban nem tudják kitalálni a békét!?

Ember tervez, Isten... csessze meg!

Bármily különös, először történt meg velem: találkoztam önmagammal. Olyképpen, mintha a padláson álló kosárnyi kacat mellé kuporodtam volna, egyenként kézbe véve valamennyit, egyszerűen csak hagyván, hogy megérintsenek bennem valamit, s az a valami simogató, könnyű fájdalommal felelt az érintésre.

A születésnap az ember legbensőbb magánügye. Pláne, ha női ember az illető! Saját gyérülő hajad, hulló fogad, hanyatló látásod kössön le! Az én születésnapom rajtam kívül kizárólag a gerontológusomra tartozik!

Meglehet, túl sokat éltem a fejemben-szívemben, és jóval kevesebbet a külvilágban, mai felfogással mérve nem voltam eléggé racionális. De tudod, épp ez a titka: nyugodtan képzelegj, álmodozz!

Most még csak helyi háborúk dúlnak. De már a levegőben lóg egy totális háború réme. Sok a méreg az emberiségben, a környezetben. Ez robbanáshoz fog vezetni. Nézzétek meg a kommunizmust levetett országokat. Mit vettek fel helyette? Nacionalizmust, sovinizmust, rasszizmust. Negyven évig minden szót beléjük fojtottak, most a gyűlölet tör felszínre belőlük. Karizmatikus vezetőt keresnek, s furcsa módon azokban látnak karizmát, akik fröcskölnek. Sercegve égő gyújtózsinórok nyomába szegődnek. Fajgerincről locsognak. Negyven évig altatták az értelmüket, és most, elhalt értelemmel, hogyan lehetnének szabadok? Mégis bevették, hogy azok, a választásban is. Két kézzel kapnak a közéjük szórt üveggyöngyökért, miként hajdan az indiánok. Most kérdezzétek meg az indiánokat! Ők is megünneplik a Kolombusz-évfordulót?!

Egy sereg fotót kéne csinálnom. Rólatok, ahogy folydogáltok. A partról, ahogy marha szép. A szikláról, ahogy ott áll a hullámverésben és rezzenetlen. A virágokról, ahogy sokfélék. A hullámokról, ahogy riszálnak.

Különös, neked még nem tűnt fel, hogy mennyire nem foglalkozunk az érzelmeinkkel a közönséges napokon? Mintha nem is volnának.

Aki éjnek évadján telefonál, jó ember nem lehet. Oké, megengedem neki: embernek esetleg még elmegy. De biztosan nem kellemes hírt akar közölni. A barátságos közlendők ráérnek reggelig. Rendszerint.

Ezen a világon már minden feltalálódott, kipróbáltatott - és csak a haszontalan működik. Vegyük például az én esetemet. Szerelmes vagyok. Ez nem rossz. Nem is működik. Szerelmem jutalma a tengernyi gyötrelem (...). Ez szörnyen rossz. Naná, hogy működik.

Beteg vagyok. Kínjaim vannak. Nos, e fájdalom neve: féltékenység. Reméltem, hogy sosem fogom megismerni ezt a szörnyet. Hiszen annyiszor hallottam, milyennyire nem méltó önmagunkhoz, hogy ebbe a kelepcébe essünk.