Vavyan Fable

Ahogy telik az élet, mind több dolgon kéne nevetnünk - és egyre kevesebben tudunk.

Ateista voltam, mielőtt rájöttem, hogy én vagyok az Isten.

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.

Nem látlak, tehát ne tégy úgy, mintha ott lennél!

Fogj gyanút, ha tömérdek és mindegyre több dolog bosszant, zavar, fájdít. Nem elképzelhető, hogy veled, a te hozzáállásoddal van a baj? Ez a mi kis ultraintelligensnek tartott civilizációnk valóságos neurózis-nagyüzem! Futószalagon ömlenek ránk a sérelmek, kínok, félszek, őrületek. Bevisznek az erdőbe, megtébolyítanak, becsavarintanak. Ha hagyod.

Az emberiség még nem a világ.

Elfogadtam, nem az a dolgom a világon, hogy önmagamon kívül bármin változtassak. Tehát nem akarom megjobbítani az igényteleneket, bunkókat, részvétleneket, tudatlanokat, aberráltakat és sorozatgyilkosokat, valamint sokan másokat. Azt viszont megtehetem, hogy széles ívben elkerülöm a rühelletes fazonokat, nemde?! És most mondok valami fájóan profánt: nem karmolom az úgynevezett emberiséget. Egyes emberpéldányokat szeretek vagy kedvelek, ám őket is csak azután, ha már meggyőztek arról, hogy a köreimbe tartoznak. Ez persze azt jelenti, hogy kasztosodom. Oké, ezt is vállalom.

Szeretem a közelségedet, és fájón vágyom ennél teljesebben veled lenni.

Hogyan lett a világ? Honnan jön a szél? Hol bujkál a szerelem, mielőtt betöltene minket? És hova tűnik, mikor elmúlik?

Tele van a hócipőm, idén már a századik. Üdvös lenne, ha belátnák, hogy a hócipő munkaruha, és gondoskodnának utánpótlásról.

Fegyvertelennel nem vívok szellemi párbajt.

Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem.