Idézetek a veszteségről
Ami eltörött, legyen az csont, szív vagy barátság, összeragasztható, de tökéletesen soha nem lehet helyrehozni.
A legnagyobb veszteség az elveszett gyerekkor.
Elmentél húsz éve Megbotló, nyomasztó csendben Sohasem és mindig Készülve a végre Anyám, hallasz még engem? Megingott a világ Zavarodott, kegyetlen-kegyelemben Lezuhant könyökre, térdre Hazugságot igazzá téve Anyám, hallasz még engem?
A legnagyszerűbb örömeink hagyják a legnagyobb hiányt maguk után és hamvadnak el a leggyorsabban.
Nem az a legnagyobb büntetés, ha te magad halsz meg, hanem ha elveszíted a szeretteidet.
Ismerni a szomorúságot nem rémisztő. Az a tudat rémisztő, hogy már sosem lehetsz olyan boldog, amilyen egykor lehettél volna.
Ha valaki meghal, ha valami történik veled, a depresszió egy normális folyamat, az emberi lét része és néhány ember szempontjából tanulási folyamat.
A baj csak az volt, hogy látva látta: ha az ember önzetlen, igazságos, és gyöngéd, akkor le kell mondania az élet legtöbb öröméről, és nem lehet az embernek annyi udvarlója... Pedig az élet úgyis rövid, és minden örömért olyan kár.
Csak akkor tudod meg igazán, mi értékes, mikor már nincs többé. De akkor már késő lesz.
Secret Diary of a Call Girl c. film
Ami engem illet, nem bánom elmúlt életem gondjait és fájdalmait, csak a fásultságot bánom, azokat a perceket, amikor nem éltem igazán.
A nyereség csak illúzió, egyedül a veszteség realitás.
Valahol ebben a városban van egy gép - persze, hogy gép, emberek sohase tűrnék, hogy ilyesmire használják fel őket! - és az éjjel-nappal papírt okád a városra, a népre. Pénznek nevezik ezt a papírt, számokat nyomtatnak rá sok-sok nullával, amelyek egyre gömbölyűbbek. És ha agyonhajszolod magad, ha sikerül valamit megtakarítanod öreg napjaidra, értéktelenné válik az egész. Papírrá, papírronggyá!
Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait! És mit értem el eddig? Álmodoztam, ringatóztam az élvezetben, ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha az igaz szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. S én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit!
Aki fiatal korában elhanyagolja a tanulást, elveszíti a múltat, és halott számára a jövő.
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.
Facebook
Pinterest