Idézetek a veszteségről
Nincs időnk rá, hogy önmagunk legyünk. Csak arra szakítunk időt, hogy boldogok legyünk.
Egy csapat tagjának nem azért nehéz lenni, mert fel kell áldoznunk az életünket. Hanem azért, mert végig kell néznünk, amint ezt más teszi meg.
Ha végül is nem tudjuk mindenkinek elmondani, mit tettünk, a munkánk nem érte el célját.
Fordultál már le rossz helyen az autópályán? Csak el kell vezetned a legközelebbi kijáratig, hogy visszafordulhass, mégis gyűlölöd az út minden centiméterét, mert távolodsz közben a célodtól.
A legszörnyűbb bűn a magáé, amit ember elkövethet. A maga bűne az értelmetlen élet!
Nézőként kellene végigélni az életünket. Hogy hozzátehessük az álmot, ami bevégzi. De mi csak élünk, és mások álmodják meg az életünket.
Mindent elsirattam. Mindent, amit utáltam magamban, (...) mindent, amit elveszítettem az idők során, amióta abban a korban vagyok, hogy megértsem: van, amit örökre veszítünk el.
Nem számít, miről beszéltetek utoljára. Csak az, hogy mit mondtatok egymásnak hónapokon keresztül.
Túl gyakran tragédiának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy elmondjuk másoknak, amit hallani szeretnének. Néha a tragédia egyben azt is jelenti, hogy már túl késő van ahhoz, hogy elmondhassuk nekik.
Régen azt hittem, el kell engedni avulni, kopni, ami el akar, el is engedtem, hiba volt, most jönnek vissza tönkremenve, sorban, de hát én ugyanaz maradtam.
Naplementig leánykacaj Beléd merül patakmoraj Kristálytiszta össze-vissza Ellépeget s nem jön vissza.
Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.
Facebook
Pinterest