Idézetek a veszteségről
Ha valamit elengedünk és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.
Sosem kaptam választ, mert rosszul tettem föl a kérdést. A jó kérdést kell feltenni.
Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.
A sikert és a kudarcot elválasztó vonalat a "nem volt időm" szavakkal lehet kifejezni.
Együtt akartunk megöregedni, Dolores. Gyerekeket akartunk. Öreg fák árnyékában szerettünk volna sétálni. Végig akartam nézni, ahogyan vonalakat karcol a bőrödre az idő, és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni.
Ha elveszítesz valakit, rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel.
Minden bölcselet halott marad, ha csak megtanuljuk, de nem éljük át, nem szabjuk önmagunkra.
Azt mondják, a párunkat elveszíteni nehéz, egy barátunkat még nehezebb, és mindkettőt a legnehezebb feladat. Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy továbblépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? Olykor csak úgy tudunk haladni, ha kicsit megállunk, megnyugszunk, és elhatározzuk, hogy akármi történik, bárhogy is fáj, ott vagyunk, ahol lenni akarunk.
A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam föl, milyen drága kincs is a szerelem, és mennyire törékeny, egészen addig, amíg össze nem törtem a saját két kezemmel.
Ez az, amibe nem lehet belenyugodni... hogy a legnemesebb gondolatok is megszűnnek a halállal.
A veszteségeket nehezebb volt elviselni, ha az embernek nem volt hazája.
Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni.
A legtöbben úgy is élnek, hogy észre sem veszik, milyen kincs van a szemük előtt.
Ha túl sok bort töltök egy kehelybe, a nagy része kiömlik.
Az időveszteséget nem lehet visszanyerni: az idő a legtünékenyebb javak közül való.