Idézetek a szomorú szerelemről
Az újságok tele vannak apróhirdetéssel: az emberek keresik a párjukat. Nézd meg az utcán, nézd meg a szemüket: mind keres valakit. Keresik az üzletben, a villamoson, a járdaszigeteken, az aluljárókban. Mindenki keres valakit. Mindenki keresi a párját. Én megtaláltalak. És neked el kell menned.
Nem mertem elmondani neked azt sem, hogy mi történt velem az életemben és arra sem tudlak megkérni, hogy mesélj magadról. Ezt sajnálom a legjobban, mert nagyon szerettem volna megismerni az életedet. Olyanok voltunk mi ketten, mintha valaki megátkozott volna minket, hogy sohase lehessünk boldogok.
Hideg van, kabátom összehúzom. Csak a mozdulatokra figyelek. Hallgatás nélkül nem lenne sorsom, ahogy megnyugvásaim sincsenek. Ha magamra mutatok, rád nézek. Benned keresem, aki lehetnék. Naponta írok levelet, mégis nélküled múlnak el mind az esték.
El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek.
Ő a részem. Nélküle üres az ágy, ízetlen az étel, unalmas a film. Tudok mással nevetni, mással enni (...), de vele vagyok otthon, bárhol is legyünk a világban. Belém égett az arca, vele vagyok egész. Hozzá vagyok kötve, valami láthatatlan szállal, jó erősen. És bár ő megkíván, megosztja velem a gondolatait, az ételét, a pénzét, tudja, hogy elviselem balgaságait, mégis megtagad. Én ebbe belehalok.
Két ember találkozása egyszerre lehet isteni adomány és embertelen szenvedés forrása. Mert csak a mesében fordul elő, és a valóságban soha, hogy két ember minden bonyodalom nélkül, szabadon szeretheti egymást és egymáséi lehetnek. Ha ez így volna, nem lenne annyi félrelépés, válás, titkos románc, boldogtalan nő és férfi. Ám az emberek szeretik a bonyodalmakat, különösképpen a szerelemben.
Szerelem? Hát persze: szerelem! Tűz és láng egy évig, hamuja harmincig.
- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve. - Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu. Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.
Annyira könnyű lett volna elmenekülni az érzések elől, de nem volt szabad sem a múlt emlékei közé, sem a jövő ígéreteihez rohannia, meg kellett tapasztalnia, ami itt és most történik vele, akármennyire fájjon is az. Meg kellett élnie, hogy elveszíti Mayát, és elveszíti a boldogságot is vele. (...) Fájdalom, amit akkor érzünk, ha igazán életben vagyunk?
- Na, ezt add össze. Gyűlölsz valakit, miközben rengeteg közös emléketek van, hazudsz neki, miközben szereted, míg végül az utolsó csepp szereteted is eltűnik. - Ahhoz, hogy minden szeretetet kiölj magadból, az emlékeidről is le kell mondanod. - És ha nem tudok? - Hogyha nem tudsz, akkor istenigazából senkit nem szerettél. Egyetlen megoldás van, felejteni kell, bármilyen nehéz is.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Még mindig szeretem. De a kapcsolatról magáról, ha rá gondolok, úgy érzem, valami nagy tűzvész pusztított, és csak nagy, egybefüggő, nem hegedő égési sérülések maradtak utána. Nem tudom elfelejteni, mert végtelenül kedves, türelmes ember, és az elveit is szeretem, de legyőzhetetlen volt a távolság közöttünk.
Nem magától értetődő, hogy el kell hagynunk életünk párját - még akkor sem, ha már régóta gondok vannak közöttünk. Mindenekelőtt az a gondolat rettenti el ettől a lépéstől a legtöbb embert, hogy utána egyedül marad. Gyakran a harmadikkal való kapcsolat adja meg azt a szükséges lökést ahhoz, hogy elszánja magát erre a lépésre. Sokan a legnehezebb, de a legjobb döntésnek tartják életükben - az elválási szakaszban jelentkező minden probléma és nehézség ellenére.
Ne ígérj, és én sem súgok neked Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed, Amikor a szemedbe nézek, kiderül, Hogy ki az, ki marad, ki menekül, S ki tartozik hozzám, Mert ha a lét egy kalitkába beszorul Te fizetsz, és én is, de cudarul.
Az igazi szerelem mindig szomorú. Az igazi szerelem az örök vágyódás a szenvedések változó formája, a szenvedés pedig szomorú. Az igazi szerelem a legszebb, legcsodásabb szomorúság.
Az igazi szerelem hallgat és szenved.
Facebook
Pinterest