Alfons Vansteenwegen

Ha a hűtlenkedő házastárs két év után sem adja fel a házasságát, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezt valamikor meg fogja tenni. A tettek ékesebben szólnak a beszédnél.

Vannak olyan külső kapcsolatok, amelyeknél magától csökken a szerelem és az egymásra gyakorolt vonzerő. A harmadikhoz fűződő viszonyok gyakran azért halnak el lassanként, mert a partnereknek nincsenek közös céljaik és közös jövőjük.

A harmadik féllel folytatott kapcsolat legtöbbször krízishez vezet, és alapjaiban inog meg a régi kapcsolat. Nagy a veszélye, hogy maradandó sérüléseket okoz. De nem kell, hogy eddig fajuljon a dolog.

Meggyőződésem, hogy újra fel lehet építeni a bizalmat, még akkor is, ha egy kicsit óvatosabbá válik az ember.

Nem lehet egy érzést feldolgozni, ha elfutunk előle, de az sem old meg semmit, ha állandóan rágódunk valamin. Szőnyeg alá sem szabad söpörni az ügyet. Az a legjobb, ha megtaláljuk az egyensúlyt a két szélsőség között: időnként az érzéseinkkel foglalkozunk, máskor meg eltereljük a figyelmünket és mást csinálunk.

Csak akkor sikerül a feldolgozás, ha időnként foglalkozunk a fájdalmas érzésekkel: ki kell bírni, túl kell élni őket, időt kell adni a fájdalom érzésének és megtapasztalásának. Újra meg újra. Nemcsak egyszer, hanem ismételten, amíg a fájdalom alább nem hagy.

Ha az ember megvizsgálja a saját érzéseit, egyértelműbbé válik, milyen zavarosak és ellentmondásosak is azok.

Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.

Aki igazán figyel a másikra, annak nem kell ugyanúgy vélekednie, egészen másképp is láthatja a dolgokat. (...) Valakit tényleg megérteni annyit tesz, mint tudni, hogy miben értünk egyet, és miben tér el a véleményünk.

Ha az ember megbocsát valamit, akkor azzal nem semlegesíti a korábbi tetteit, és nem teszi meg nem történtté a megbántás tényét sem. Ugyanakkor elismeri, hogy valódi megbánásra került sor, és készen áll a kapcsolatuk folytatására.

Csak akkor sikerül feldolgozni a félrelépést, ha a közös fájdalomban egymásra találnak.

Minden tartós apcsolat abból indul ki, hogy az ember mindennek ellenére szereti a másikat. "Szeretlek, annak ellenére, hogy nem olyan vagy, amilyennek először képzeltelek." Nem magától értetődik, hogy az ember kiáll a másik mellett. Csak akkor beszélhetünk valódi szeretetről, ha tényleg tenni akarunk valamit a másikért. A kapcsolat nem maradhat fenn az adakozó szeretet nélkül.

A hűség azt is jelenti, hogy kötelék fűz össze bennünket, és kitartunk egymás mellett. Kitartunk egy folyton változó ember mellett, egy folyton változó kapcsolatban. A hűség dinamikus. Aki ahhoz ragaszkodik, amije van, máris elveszítette. A hűség azt jelenti, hogy közös jövőnk van.