Idézetek a szerelmi csalódásról
A szerelmet csak egy hajszál választja el a gyűlölettől. A szerelem felszabadítja a lelket, de néha egyúttal meg is fojtja. Én egy kötélen próbáltam egyensúlyozni a kettő között, nagyjából egy elefánt kecsességével. A fejem a gyűlölet felé húzott, a szívem a szerelem felé. Ingatag út volt, és néha el is estem. Olykor elég sokáig tartott, mire újra fel tudtam állni, de soha nem túl sokáig.
A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.
A szerelem meg felesleges hívság, ha nincs, hát nincs, ha van, kenje kenyérre, aki akarja!
Fogy az idő, bezár egy ajtó -, titok a vér, a könny, a jajszó... Ölel a bűn, a csókja fullaszt, legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már.
Tudja, mi a legrosszabb egy válásban? Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés, pedig hasonló. Mikor a holtodiglan-holtomiglan után azt kapom, hogy sohasem szerettelek, azonnal meg kellene halni. Ilyen szívlövés után nem volna szabad felébredni és tépelődni a saját vakságunkon. (...) Valahol biztos tudtam persze, csak féltem észrevenni az igazságot. A félelem viszont hülyeség.
Mosolygott... Kénytelen volt beismerni, annak is megszakadhat a szíve, aki mosolyog.
Mindig azt hittem, hogy a narkó is elég szar, de csak a szerelem képes istenigazán tönkrevágni az ember életét.
Fizikailag a gyógyulás pillanatok alatt elkezdődik és a testünk elvégzi az össze teendőt. De amikor egy kapcsolat vérzik több sebből, néha napok alatt meggyógyul, néha pedig életünk végéig elkísér. Néha csak magunkat tudjuk gyógyítani.
Kyle, a rejtélyes idegen c. film
Azt mondtam, hogy megbocsátok neked, de ez az a fajta megbocsátás volt, amit az ember akkor ajándékoz valakinek, ha tudja, soha többé nem látja. (...) A szerelem néha meghal, néha pedig agyonverik.
Nincs áhítat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd.
De hát annyiféle módja van egy szív összezúzásának. Törhet így, és törhet úgy, az eredmény mindenképpen ugyanaz.
Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.
A szívemet hivatalosan töröttnek nyilvánítom, ma tizennégy órától.
Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot.
Sosem azok tesznek boldoggá, akiktől várod. Ha találsz valakit, azt értékeld!
Facebook
Pinterest