Idézetek a szerelmi csalódásról
Nem felejtem el az együtt formált terveket, A csókkal töltött forró perceket. Nem felejtem el, hogy egyszer elhittem neked, Hogy nem lesz május többé nélküled.
Van valakije! De hisz tegnap még belém volt szerelmes! Tehát igaz, hogy a szerelem szívtelen, és szívről szívre száll.
Ha arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom, Mert akit szeretek, soha többé nem láthatom. Lelkemen áthatol egy érzés és átkarol a magány, Kivel örökké együtt leszel, nem én vagyok az a lány.
Ellök magától, lehetek bárhol, Bármi is történt, ő engem vádol. Hisz kését szívembe szúrja újra, Majd útnak indul, dalát dúdolva. Kézen fogva egy másik lánnyal, Az enyém a mélyben, az ő lelke szárnyal.
Eljön az idő hogy nem te következel majd teutánad.
Úgy kelt át rajtam száraz lábbal könnyedén mint vízen a hold.
Mi már nem vagyunk csak te vagy és én vagyok a seb a másikon.
Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt Granttal, miután összeházasodtunk. Minden kedvesség és figyelmesség eltűnt belőle. Próbáltam rájönni, hogy mit rontottam el, igyekeztem visszaszerezni a szerelmét, amiről azt hittem, hogy igazi, pedig csak színjáték volt.
Nem érdekelnek tilalmak, sebek, ami szakadékony, szakadjon, mi nem tud tartani, ne tartson, akkor se lehet eltagadnom, hogy igenis boldog voltam veled, mert szerettél, és mert szerettelek, s mikor szép voltál, te voltál a legszebb; titkolni kellett.
Csak ez a csontot csavaró és véremet faló pokoli kín, csak ez maradt. Ez még tőled való. Ezt még te küldöd, ezt a kínt. Ezt még te üzened. Ezen keresztül visszajársz. Ott les a két szemed.
Tudod-e (...), hogy jobban szerettelek, mint bármit a világon? Igen, szerettelek. Olyan erős érzés volt, hogy jó sok kellett hozzá, míg végre kiölték belőlem.
Mi megalázható volt, megaláztad. Mi tönkretehető volt, tönkretetted. Szerelmed te adtad, vissza is te vetted. Kimondtam titkodat. Nincs rá bocsánat. Csak te tudod, így lett-e könnyebb? Mi megölhető volt, megölted.
- Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver? - Megpróbálom nem szeretni. - És sikerül is? - Nem, azt hiszem nem.
Ne haragudj. Te már magadra csuktál minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál, tépelődni kár ezen. Én tudom, a veszteség mekkora. Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha.
Ami történt közöttünk, az megtörtént, és te sem tudod - hatalmadban nem áll - meg nem történtté tenni, bárhogy űzz. A volt-ból sose lesz nem volt, csak az nincs, mi nem létezett; szóval tagadhatod, szíved annál inkább kimondja majd. Vagy gondolod, magadnak tudsz hazudni, szerelemgyötört? Faggasd csak, ha mered, lelked, s figyelj, suttogva mit felel? Igenis rám tekintettél, befogadtál szívedbe, s ez megtörténve marad most már, ameddig a világ világ.
Facebook
Pinterest