Idézetek a pszichológiáról
Egy ideig még lehet más életét élni, másnak megfelelni, de aztán az eltemetett én csak jelzi, hogy elég. Gyökerekre is szükség van, hogy az ember egész legyen, hogy ne kompenzációkból építse fel az életét.
Mivel az agy szerkezetét kutató képalkotó módszerek elérték azt a felbontást, hogy érzékelni tudják a dendrittüskék kinövését és az új szinapszisok kialakulását, ma már láthatjuk, hogyan növekszik és szó szerint a gondolatainkat követve hogyan változik az agyunk. Ez pedig új jelentésárnyalatokkal ruházza fel Descartes szállóigéjét: "Gondolkodom, tehát vagyok".
Az őrület nagyrészt abból áll, hogy az ember még önmaga elől is elrejti az igazságot.
Ha az emberi agy megbomlik és bűnre hajlik, akkor nincs veszedelmesebb lény a földön az embernél.
Akármilyen szörnyen is verik meg őket, a gyerekek tehetetlenek, nem tudnak semmit sem tenni ellene. (...) A gyerekek kétségbeesetten küszködnek, hogy szeretetet érezzenek a szüleik iránt, és ahelyett, hogy a szüleiket gyűlölnék, inkább saját magukat gyűlölik meg. A szeretet és az erőszak annyira összefonódik számukra, hogy amikor felnőnek, és ott találják magukat egy kapcsolatban, csakis a hisztériától tudnak megkönnyebbülni. A kedvesség, a gyengédség, bármi ilyesmi csak feszültséget okoz, hisz nem lehet tudni, mikor fordul át nyílt ellenségességbe.
Senki nem üldöz téged, magadon kívül.
Mindannyian más emberek leszünk, ha kétségbeesünk.
Az aktív szenvedélybetegség olyan félelmetes és nyomorult állapot, hogy csak szánni lehet azokat, akik beleestek. A szenvedélybetegek egy olyan cél felé száguldanak, amelyről a józan életűek tudják, jobb elkerülni.
A tébolyodott nem az az ember, aki elvesztette az eszét, hanem aki mindent elvesztett, csupán az eszét nem.
A testtel való összekapcsolódás minden relaxációs és meditációs gyakorlat alapja. Minél több időt töltünk a testi érzeteinkkel, annál nyugodtabbak és összeszedettebbek leszünk, és a magunk elfogadása is nagyban megerősödik.
A tartós rendetlenség tükrözheti elménk állapotát is. Ebbe beletartozhat mindaz, ami nem hagy nyugodni, akár egy megígért, de hiába várt telefonhívás vagy egy soha el nem jött vacsora ígérete. Ide tartoznak az olyan eszmék és elgondolások is, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy ténylegesen azt csináljuk, amit szeretnénk.
Oda kell figyelni, amikor jön egy nagyon erős energia, ami nem tartozik a jelen pillanathoz. Nem lehet csak legyinteni rá, hogy ezzel nem foglalkozom, mert olyan erős, hogy az ember kész elfelejteni, hogy ez tulajdonképpen csak emlék. Egy olyan emlék, amit nem tudott megemészteni. Akkor találni kell egy emberi társaságot, egy olyan valakit, aki szeretettel tud a karjaiban tartani, amíg te megemészted azt, ami már évtizedek óta megülte a gyomrodat, és bántotta a lelkedet.
Minden gyereknek van a családi hátterében vagy a személyiségében valami olyan, ami valójában nem probléma, csak mások szemében az. Mindenki a maga módján egészségesen nem normális. Az egyik gyerek kövér, a másik szemüveges, a harmadik néger, a negyediknek egy anyukája sincs, a másiknak meg kettő van. Ki mondja meg, hogy közülük ki a normális?
A páciensnek azt a szeretetet kell megadni, aminek hiánya megbetegítette.
A pszichés betegség befelé fordítja az embereket. Szerintem. Örökké csapdában tart minket a saját elménk fájdalma, ugyanúgy, ahogy egy törött láb vagy elvágott ujj magára vonja a figyelmedet, és olyan szorosan tartja, hogy úgy tűnik, az egészséges láb vagy ujj már nem is létezik többé.
Csinálnom kellett valamit, hogy ne kelljen sírnom. (...) Nem szabad gondolkodnom többé. Soha, de soha többé. Nem tudom, te éreztél-e már ilyet. Hogy ezer évig tudnál aludni. Vagy meghalni. Vagy elfelejteni, hogy létezel. Vagy valami ilyesmi. Szerintem ez elég morbid dolog, de ezt szeretném, amikor rám jön. Pont ezért próbálok meg nem gondolkodni. Csak azt szeretném, ha ezek a rohamok véget érnének. Ha rosszabbra fordul a helyzet, megint az orvosnál fogok kikötni. Már nagyon közel állok hozzá.
Facebook
Pinterest