Idézetek a pszichológiáról
Akkor van vége a terápiának, ha a páciens el tudja mondani az élettörténetét úgy, hogy az már nem zaklatja fel. Ő már nem sír, de mindenki más zokog, aki hallja. Egyek vagyunk, nem igazságos, hogy ő cipelje azt a sok fájdalmat egyedül.
A gyerek, aki családban nő fel, minden apró részletet, szavakat és tetteket elraktároz az emlékezetében, mint az apró mozaikdarabkákat, és amikor később már a saját magánéletének képén dolgozik, elő-előveszi az éppen odaillő darabokat, és azokat illeszti be. Lehet, hogy az a darab odaillik, de az is lehet, hogy inkább újat kellett volna alkotni. A lényeg az, hogy mindannyian felhasználjuk azokat az emlékeket, a mintákat, amelyeket magunkkal hozunk a szülői házból.
A személyiségünkből alapvetően nem tudunk kibújni. Ez nem olyasmi, mint egy zokni, amit ki lehet fordítani. Rengeteget kell ahhoz dolgozni, hogy a személyiségmaghoz visszanyúlva alapvető működésmódjainkon változtassunk. Lehetséges, de kőkemény munka.
Ha valaki depressziós, megfelelő gyógyszerekkel és pszichoterápiával könnyen meg lehet gyógyítani. Bármennyire gyógyszerellenes is a világ, sokszor ez a legjobb segítség. Nem a gyógyszer fogja megoldani az életét, de a képességét visszakapja, hogy saját maga kijöjjön a zsákutcából és elinduljon egy másik irányba. Amikor pedig már tünetmentes, azaz nincsenek jelen a depresszió tünetei, magától is visszatér a jobb jövőbe vetett hite.
Az ember attól ember, hogy egy picit kívülről is képes önmagára és a saját életére tekinteni, és képes megtenni bizonyos tudatos lépéseket. Nem egyforma közegből érkezünk, nem egyforma a szocializációnk, de ugyanazokon az életszakaszon megyünk keresztül.
Az ego valójában nagyon is ingatag. Kényszeresen függ a helyesléstől, az ellenőrzéstől és a hatalomtól. Ezekkel a dolgokkal önmagukban nincs is semmi baj. Probléma akkor keletkezik, ha annyira függő helyzetbe kerülsz tőlük, hogy helyeslés, ellenőrzés, biztonság és hatalom nélkül elveszettnek érzed magad.
Valahányszor csapongónak, túlterheltnek vagy stresszesnek érzed magad, netán háttérbe szorulsz, megjelenik a menekülési hajlam. A tagadás a menekülés egyik formája.
Nem hiszek az intervenciókban. Nem hinném, hogy működnének. Egy másik személy nem képes rávenni valakit arra, hogy ne igyon. (...) A megtagadásra másik személy nem vehet rá, még a szeretteid sem. Ez a fajta megtagadás úgy borul rá a betegre, mint egy takaró, ami alatt szinte mezítelennek érzi magát. Senki ezt a leplet nem húzhatja le az emberről. Feltárván mindazt, amitől ledermed, amit szégyell. Az ember ezt a leplet akkor veheti le, ha arra készen áll.
A szív és az agy alagsorában veszélyek is leselkednek. Nem minden kamra szép, fényes és magas. Vannak lyukak az elmében: olyanok, mint a középkori kútbörtönök. Bűzös üregek, melyeknek felejtés a neve, palackforma cellák a tömör sziklában, tetejükön csapóajtóval. Onnan semmi sem távozik egykönnyen, csak hogy nekünk könnyebb legyen. Egy földrengés, védműveink hibája vagy a szikrák begyújthatják a mérgező gázokat - és az évek óta verembe zárt dolgok kiszabadulnak, készen rá, hogy fájdalommá robbanjanak, és veszedelmes viselkedésbe hajszoljanak bennünket...
A pszichoanalitikus kutatás a legnagyobb határozottsággal elítéli azt a felfogást, mely a homoszexuálisokat mint valami különös emberfajtát akarja a többi embertől különválasztani. Azáltal, hogy e módszer nem csak nyilvánvalóan mutatkozó, hanem egyéb nemi ingerületeket is tanulmányoz, felderíti, hogy minden emberben megvan a képesség az azonos nemű tárgyválasztásra, s e választás a tudattalanjában létre is jön. Mi több, azok a libidinózus érzelmek, melyek az embert a vele egynemű személyhez fűzik, nem kevésbé fontos tényezői a rendes lelki életnek, és még hatalmas rugói a lelki betegségeknek, mint a másik nemet illető érzelmek.
A pszichoanalízis szerint (...) a férfiaknak a nőkhöz való kizárólagos vonzódása magyarázatra szoruló probléma, és nem magától értetődő dolog, melyet valami, alapjában vegyi természetű vonzás megmagyarázhatna.
Minél több kompenzációs eszköz (zabálás, nyugtatók, sok munka, vásárlás, drogok, alkohol, szerencsejáték, internet, pénz) van a birtokodban, annál hosszabb időt fogsz eltölteni a mocsárban - mert így több feszültséglevezető eszközzel tudsz port hinteni a saját szemedbe.
Ha valamihez érdekünk fűződik (...), az elménk meg fog győzni annak helyességéről.
Nem a pszichológus és a pszichiáter fogja a páciens helyett megoldani a konfliktusaidat, hanem te magad.
Hol tudom azt feldolgozni, hogy még sosem jártam pszichológusnál?