Idézetek a pszichológiáról
A világméretű szorongás (...) az egész föld kerekén markában tartja az embereket.
Mondhatjuk, hogy látszólag vannak, akiknek minden sikerül, és vannak az örök vesztesek, de az igazság az, hogy sokszor a kudarc már előre garantált, mégpedig egy saját előállítású tudattalan érzelmi attitűd miatt, ami az öndestrukció.
Tökéletes fokozatosság van az egészséges emberek és az őrültek között... időnként mindenki őrült.
Néhány ösztön közös az embernél és a magasabb rendű állatoknál, különösen a főemlősöknél. Valamennyiüknek azonosak az érzékei, ösztönös megérzései, hasonlóak a szenvedélyeik, érzelmeik és indulataik, sőt a bonyolultabb indulataik is, például a féltékenység, a gyanakvás, a vetélkedés, a hála és a nagylelkűség; mind csalnak és bosszúállók; gyakran fogékonyak a nevetséges iránt és van humorérzékük, csodálkoznak, kíváncsiak és ugyanazok a képességeik vannak az utánzásra, figyelemre, megfontolásra, választásra, emlékezésre, képzeletre, eszmetársításokra és gondolkodásra, bár nagyon különböző fokon. Értelmi szempontból ugyanannak a fajnak az egyedei között is megtalálható minden fokozat a teljes gyöngeelméjűségtől a kiválóságig. Mind hajlamos az elmebajra, noha az állatok sokkal kevésbé, mint az ember.
Értelmetlen próbálkozás elválasztani az érzelmi traumát a fiziológiától, akárcsak a betegséget a történésektől. Ahol a korábbi nemzedékek őrületet, honvágyat, sóvárgást, összetört szívet láttak, ott ma az állatorvosok és az embereket gyógyítók is szorongást, hangulati ingadozásokat, kényszerneurózist, depressziót és fogságbeli kardiomiopátiát látnak.
Az agyi betegségekben a viselkedés az, ami legutolsónak változik meg. (...) Az agyban már egy évtizeddel vagy többel az előtt is vannak elváltozások, mielőtt a viselkedés megváltozna. A rendelkezésünkre álló eszközökkel már sokkal korábban ki tudjuk mutatni az agyi elváltozásokat, semmint hogy a tünetek megjelennének. (...) Az orvostudomány sikertörténetei a korai felismerésen, a korai beavatkozáson múlnak. Ha megvárnánk a szívrohamot, 1,1 millió életet vesztenénk el az országban évente szívbetegségek miatt. Pontosan ezt csináljuk ma, amikor megállapítjuk a viselkedési rendellenességet azoknál, akiknek valamilyen agyi vagy agyi áramköri rendellenességük van. Addig várunk, amíg ez a viselkedési rendellenesség előjön. Ez nem korai felismerés. Ez nem korai beavatkozás.
A szorongás olyan, mint a kutya. Addig megy, szimatol, ás, amíg nem talál magának egy csontot. Hiába nincs rajta hús, hiába nem lakhat jól vele, talán még el se tudja rágni. Mégis vicsorog, ha bárki el akarja venni tőle. Ölni tudna érte. Pedig igazából aligha pont egy üres, meszes, kiszáradt csont utáni vágy késztette kutatásra.
Boldog vagyok nagyon, mert ma megtaláltam a barátaimat Itt vannak a fejemben.
Minden léleklátás olyan, mint egy mélytengeri merülés. Ahogy a testünk, úgy a lelkünk genetikája is a mélymúltból ered - magával hozott régi dallamot játszik el minden ember.
A logikus gondolkodás és következtetés folyamat, a mai agyvelőnkben ösztönök harcának felel meg, amelyek egyenként fölöttébb ésszerűtlenek és igazságtalanok; mi rendszerint csak a harc kimenetelét észleljük: olyan gyorsan és annyira elrejtve játszódik le bennünk ez az ősrégi mechanizmus.
Álláspontom a pszichológiában empirista: egyetlen tanárom a tapasztalás.
Mindenki szereti jó színben látni magát, ezért inkább más személyekre vagy csoportokra vetíti ki személyiségének azokat a rétegeit, amelyeket szégyell.
A paranoid tévképzetekkel gyakran a világ közönyére reagálunk. A paranoid ember tudja, hogy valaki legalább foglalkozik vele.
Ha úgy érzed, hogy valami nem stimmel, mondd el valakinek! Nem vagy egyedül. Nem a te hibád, hogy így érzel. És van segítség!
A tudás (...) kétféleképpen is befolyásolhatja a látást: hathat arra, amit látunk, és arra, ahogy. Meggyőződések, ismeretek érzékennyé tehetik a nézőt valamire, amin különben átfutott volna a tekintete.
Facebook
Pinterest