Dorthe Nors
1970. május 20. — dán írónő
A tudatos jelenlét kitágítja a pillanatot. Csakhogy nagyon nehéz ám jelen lenni a pillanatban. Mindig közbejön valami, ami eltéríti az embert. Hol viszket valahol, hol a kullancstól fél az ember.
Néha jó, ha a maga feje után megy az ember, tudatosítja magában, hogy mit akar, és hű önmagához.
Az életnek mindig forrásban kell lennie, lobogjon a dráma, a meg nem élt szerelem alatt gyúlékonyak a száraz ágak.
Ha az ember nem hisz az okkult tudományokban, védekezni sem tud ellene.
A csúnya szavak jót tesznek a száj izomzatának.
Ha valaki igazán lelkesedik valamiért, mindent megtesz érte.
A jelentéktelennek tűnő választások élet-halál kérdésekben is döntőek lehetnek.
Az ember csak később fizeti meg az árát mindennek.
Soha nem szabad szembeszállni olyasvalakivel, aki már felmászott a szamárlétrán.
Ami az egyik helyen lehúzza, egy másik helyen felemeli az embert.
Az által, hogy a jósnő megmondta a jövőmet, el is vette tőlem.
Ha nem vigyáz az ember, szétesik, hirtelenjében egy darab akarat nélküli hústömeggé válik.
Nincs mit tenni. Az ember együtt él a bajával, és lassan megtanulja, hogyan bánjon vele.
Ha agyon is lövöd a legjobb barátodat, mindig tudd, mi az, amire már nem vagy képes.
Jól kell ismernie az embernek magát, hogy tudja, mi az, amire már nem futja belőle.
Facebook
Pinterest