Idézetek a pszichológiáról
A depresszió akkor jön elő, amikor az ember rádöbben, hogy egy csomó szerepet játszik, de senkit sem érdekel, hogy valójában ő kicsoda.
A traumát gyakran nem csak az okozza, ami történt, hanem az, hogy soha nem lehetett beszélni róla. Titokban kellett tartani, még gondolkodni sem lehetett róla, ezért nem lehetett megemészteni.
Ha őrültnek, pszichotikusnak vagy skizofrénnek adod ki magad, biztos, hogy senki sem számíthat rád, senki sem akarhat tőled semmit. Ez nagyon okos reakció a zsarnokságra. Ha őrült vagy, akkor nem tudsz engedelmeskedni; ha őrült vagy, akkor szabad vagy. De nagy árat kell fizetni ezért a szabadságért, mert telepumpálnak mindenféle mérgekkel, rosszul bánnak veled, semmit sem határozhatsz meg, mások döntenek helyetted, és a legtöbbször nem szeretettel kezelnek. Szóval, én magam biztosan soha nem választanám ezt az utat.
Benyomásainkat nem globálisan, a lehető legszélesebb összefüggésrendszerbe helyezkedve alakítjuk ki, hanem nagyon is lokálisan - az ugyanabban a csónakban evező társainkkal összehasonlítva magunkat.
Amit az egyéniségemnek nevezek, az csupán minta vagy tánc - erről van szó akkor, amikor az ember felfedezi, hogy mennyi idő alatt váltják fel agyában az atomokat más atomok. Az atomok megjelennek az agyamban, eljárják táncukat, majd lelépnek a színről - mindig vannak új atomok, de mindegyik ugyanazt a táncot járja, emlékezvén a tegnapi tánc lépéseire.
A test és a lélek teljes különválasztása nem működik, sem a pszichiátriában, sem az orvoslás más területén. Nemcsak a pszichiátereknél, hanem másfajta orvosoknál is gyakran tapasztalható a pszichofóbia - csak nehogy kapcsolatba kelljen kerülni a "beteg" vagy önmagunk lényével, pszichéjével!
Ha valakinek az a célja, hogy elkerülje a fájdalmat és a szenvedést, nem javaslom, hogy a tudat magasabb síkjai vagy a lelki érettség magasabb szintjei elérésére törekedjék. Elsősorban azért, mert szenvedés nélkül nem érhetőek el, másodsorban azért, mert elérésük esetén olyan feladatokat támaszt az emberrel szemben, mely eladdig elképzelhetetlen fájdalmakkal jár.
A függőség rabság, lefogja az ember karját, láncra veri a lábát, beköti a szemét. Akkor jön a harc a szabadságért: és a szabadság ezúttal a megszabadulás a függés kötelékeitől.
Nem az internet vagy más tesz függővé, hanem aki fogékony erre, az tárgyat keres a dependencia-igényéhez. És egyre több kell neki szenvedélye tárgyából.
Démonok léteznek. (...) Nem képesek testet ölteni, és nem pokolbéli fajzatok. Mindenkinek vannak démonai, rajtunk múlik, hagyjuk-e elhatalmasodni őket, vagy sem.
Minden egyes autista az állapot sajátos változatát mutatja - az autizmus ebből a szempontból inkább az íriszmintázatra, mint a kanyaróra hasonlít -, és minél formabontóbb egy gyermek terápiája, annál kevésbé valószínű, hogy segít egy másikon.
A megszokás olyan valami, amely arra késztet, hogy azt is lásd, ami már nincs is a helyén: ám a tudatalatti felfigyel a változásra.
Aki bántja magát, az lehetetlenné teszi azoknak az életét akik szeretnék szeretni őt. Ha lassan ölöm magam, akkor átkozott az, aki szereti a gyilkost bennem, de az is átkozott, aki cserben hagy. Tehát gúzsba kötök mindenkit, aki közelembe kerül.
A lelki események hatással vannak a testre. A lélek a testtel szemben egyszerűen azért szorul háttérbe, mert kevésbé szemmel látható oldala az emberi létnek.
Egy idő után a góltalanság rányomja a bélyegét az ember játékára. Túl kell lépni rajta. Ez is fejben dől el, ha elkezdesz agyalni rajta, akkor vége. Stresszesen nem lehet futballozni.
Facebook
Pinterest