Idézetek az önismeretről
Soha nem a világ győz le, mindig mi győzzük le önmagunkat.
A köd nemcsak a tájat üli meg, de elég tartósan rátelepszik az agyunkra is. Gyakran ettől a ködtől nem látunk olyan folyamatokat, amelyek alattomosan hatnak ránk, s végzetesen megváltoztatnak minket.
Nekem új az, hogy látom, hogy semmit nem tudok. Jó lenne már végre valami olyan, ami biztos, hogy én vagyok.
Aki magát ócsárolja, ne várjon másoktól dicséretet.
Ha képesek vagyunk megfelelően átformálni gondolatainkat, érzelmeinket s magatartásunkat, akkor nemcsak hogy könnyebben megbirkózunk a szenvedéssel, hanem eleve sokkal kevesebb szenvedés vár ránk.
Ha nem vittem volna túlzásba az önkritikát, példa lehetnék magam előtt.
Én roppant szeretek "magamat sajnálva" sírni.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Milyen gyakran megtörténik, hogy a dühös ember őrjöngve tagadja, amit a belső énjétől hall!
Sikerült tennem egy kis rendet magamban, nekem is tetszem.
Azt hiszem, nagyon fontos, hogy legyen hit az emberben. Én így működöm a legjobban, nem annyira az elemző logika alapján, mint inkább az érzések szerint. Meggyőződések alapján.
Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy cselekedeteim miatt feldühödjek. Elfogadom magam az összes jó és rossz tulajdonságommal együtt. Nem pazarlok időt sajnálatra, dühre.
Megtanultam, hogy az időnként ránk törő sötétség bármikor felülkerekedhet. De arra is rájöttem, hogy ki tudom bírni. Le tudom győzni. És közben megerősödtem. Okosabb lettem. Jobb. Minden szép és jó az én kis világomban.
Ha olyan dolgokat teszel, amik rád nem jellemzőek, később nehéz lesz majd magadra ismerned.
Csak azt láthatjuk, amit megfigyelünk, és csak olyan dolgokat figyelünk meg, amelyek már élnek bennünk.
Az a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s keserűséged könnybe gyűl, szemtelen hangján felkacag az a kis ember ott belül.
Már nem az vagyok, aki arról álmodozik, hogy ez vagy az lesz belőle: egyszerűen csak vagyok.
Facebook
Pinterest