Idézetek az önismeretről
Miközben érzelmeid megértésén dolgozol - beleértve az előtted élt családtagok érzelmeit is -, és összerakod múltad darabkáit, amelyek azzá tettek téged, aki vagy, megkezdődik a gyógyulásod. És amint a gyógyulás megindul, ösztönzést kapsz a változásra, ha céljaid magukban foglalják belső hangod, intuíciód irányítását is, amelyet gyakran szellemnek neveznek, és mindig rendelkezésre áll, amikor válaszra van szükséged. Nem számít, milyen helyzetről van szó, úgy tűnik, mindenki ösztönösen tudja, mi a legjobb számára. Nem számít, milyen régóta nem hallgattál már erre a hangra, még mindig rendelkezel azzal a képességgel, hogy kapcsolatba lépj önmagaddal spirituális és intuitív módon... Csak el kell döntened, hogy elfogadod, kapcsolatba lépsz vele, és figyelsz rá.
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.
A ma embere gépesítetten "fütyörészik" vagy szüntelenül fecseg a Csönd ellen, hogy el ne tiporja. Nemcsak magunkkal szembesíthet a csönd, de magunkban a semmivel is, amikor a semmi már van. Az a tény, hogy a kongó csöndet gyakran éppen fecsegéssel akarjuk megtörni, bizonyítéka a semmi jelenlétének.
Valószínű, hogy nem azok vagyunk, AMINEK gondoljuk, képzeljük magunkat! (Például nem vagyunk olyan népszerűek vagy jó hírűek, emberek előtt kedvesek, stb.) De az biztos, hogy azok vagyunk, AMIT gondolunk, képzelgünk!
Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre: Ki vagyok én? Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet.
Kár, hogy nem láthatjuk magunkat olyannak, amilyennek mások látnak minket. (...) Néha szükség van arra, hogy kicsit távolabbról nézzünk valamire, ami túl közel van a szívünkhöz.
Azt hiszem, felnőttem. Minden egyes nappal egy kicsit erősebb leszek, és minden egyes nappal kiölök egy kis érzelmet magamból. Már nem akarok megfelelni senkinek.
Mennyi közös van bennem és a cigarettában. Mindketten pillanatnyi mámort ígérünk, és bódító az ízünk, de túl gyorsan kiégünk és elfogyunk. Noha az elején én is, a cigaretta is élvezetesek vagyunk, a rossz utóízen kívül semmi sem marad utánunk. Talán csak a bűntudat.
Ha csak ülsz és figyelsz, észreveszed, milyen fáradhatatlan elméd. Ha megpróbálod lenyugtatni, az csak ront a helyzeten, de egy idő után mégiscsak megnyugszik, és amikor ez megtörténik, képes leszel arra, hogy egészen finom dolgokat is meghallj. Ez az, amikor intuíciód kezd kibontakozni, és kezded a dolgokat sokkal tisztábban látni, és kezdesz sokkal inkább a jelenben élni. Az elméd szép lassan lelassul, és a pillanat hatalmasra tágul. Sok olyat meglátsz, amit azelőtt nem láttál. Ez az elmélet, ezt kell gyakorolni.
Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja.
A világ a tükröd. Téged mutat. Tudom, hogy nem szeretsz belenézni, én sem, de kell az önismeretünkhöz.
Az életem nem elméletekből és szabályokból áll. Részben az ösztöneim irányítanak, részben pedig a józan eszem. Igaz, soha nem hagyott cserben a logikám sem, melyet a legkülönbözőbb forrásokból nyertem: az édesanyámtól, a balettórákról, a Vogue magazinból, az élet, az egészség és a természet törvényeiből.
A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a nyilvánosságnak.
Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni. (...) Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül. Nem lehet úgy, hogy visszakapjam magam. Akit visszakapok, már nem az, aki voltam. Az már több, gazdagabb, egyszerűbb, tisztább és istenibb. Ez a szerelem titka. El kell vesznem és meg kell semmisülnöm.
Az önvizsgálat jót tesz a léleknek.
Facebook
Pinterest