Idézetek az önismeretről
Lehet, hogy nem fogadjuk örömmel a kihívásokat, nem örülünk a váratlan változásoknak és a csalódásoknak, de idővel, visszatekintve felismerjük majd látszólagos balsorsunk ajándékait.
A nyugalom nem jellemvonás - egyszerűen egy készség. El kell határoznod, hogy ez igenis számít, és jobbá válik az egyéniséged, ha lelassítod magad, és igazán kapcsolatba kerülsz az emberekkel és a pillanattal, amelyben élsz, és ezután mindaddig gyakorlod, amíg a részeddé nem válik. Mindenkinek jót tesz a környezetedben: békésnek és boldognak érzik majd magukat veled.
Ha elveszted a szeretett nőt vagy a lábadat, hirtelen rátalálsz valami szépségre önmagadban. Ezt mondják a versek. Az igazság az, hogy ez nem így van. Egy nagy és rossz élmény után még inkább olyan leszel, mint aki mindig is voltál.
Vártam. Türelmetlenül, de mindig készen arra, hogy valamit csináljak. És tudod, mit kezdek észrevenni magamon? Hogy már nem is vagyok olyan nagyon készen. Csomó energiám elment egyszerűen csak arra, hogy fenntartsam ezt a várakozási állapotot.
Az leszel, amire legtöbbször gondolsz.
Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.
Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel.
A tökéletesség önmagad elvesztése.
Természetemnél fogva a rendezett dolgokat kutatom, azokban telik kedvem, kerülöm az összevisszaságot, mely jellememmel ellentétes, és félelmetes számomra - akár a sötét árnyak a nappali világosság számára.
Néha úgy gondoljuk, hogy amikor az élet kihívások elé állít minket, akkor egyúttal büntet is minket, mert letértünk a helyes útról. Ez szerintem egy nagy hülyeség. A probléma nem csapás, amit le kell győzni. A probléma értünk van, azért, hogy miközben elindulunk a megoldás felé vezető úton, megismerhessük saját magunkat, és rájöhessünk az értékeinkre.
Az egyik legfontosabb, amire az utazás megtanított: az ELÉG filozófiája. Elég az étel, amit kapok, elég jó nekem az ágy, ahol alszom, elég a ruha a hátizsákomban, és elég egy sampon, hogy tisztán tartsam magam. Ez felszabadító érzés.
Néha azokkal vagyunk a legkegyetlenebbek, akik saját magunkra emlékeztetnek bennünket.
Érzés után csináltam mindent, és mivel rosszul érzem magam, rossz, amit csinálok.
Charlie és a csokigyár c. film
Szilárd meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy igazán szeressünk másokat, először meg kell tanulnunk önmagunkat szeretni. El kell kezdenünk keresni, hogy kik és mik vagyunk, és elfogadni, amit találunk.
Azt, hogy kik és milyenek vagyunk, nem mi választjuk meg, hanem ajándékba kapjuk.
Facebook
Pinterest