Idézetek az önismeretről
Ha tükör a világ, abban mindig az aktuális képünket látjuk meg. Mindig éppen az a mondat tűnik a szemünkbe, ami a pillanatnyi állapotunkról szól.
Senkire sincs szükséged, csak önmagadra. Találd meg azt, aki vagy. Ebben senki sem segíthet neked. Bárki, aki segítene, csak akadályozna ebben a folyamatban, mert az ő erejét használnád, nem a sajátodat. Benned óriási erő van. Ébredj ennek tudatára, és használd!
A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyű.
Azok vagyunk, akinek hisszük magunkat.
Semmi értelme hazavágni az életemet olyan dolgok miatt, amik nem is érdekelnek.
Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy vannak hibái, azokat megpróbáljuk eltitkolni mások előtt, nehogy hülyének tartsanak minket, amiért ennek ellenére vele vagyunk. Elég, ha az ember magáról tudja, hogy hülye, nem kell a folyamatos megerősítés a külvilágtól.
A megelégedettség az elfogadás és az alázat nyomában jár. Akkor köszönt ránk, ha nem akarunk többé mások lenni, mint amik vagyunk, ha nem törekszünk arra, hogy megfeleljünk az önmagunkról kialakított nagyzoló képnek, hanem meghajolunk az élet teljessége előtt, és hagyjuk, hogy hatalmas árja magával ragadjon.
A mai reggel valahogy más, nem olyan, mint eddig. Ébren vagyok, hosszú ideje most először tökéletesen érzem az ébrenlétet. Kivételesen nem undorral indulok neki a napnak, ma köszöntöm a napot, mert tudom, ma újra látom őt. Ma újra láthatom, így hosszú ideje most először jól érzem magam.
Az emberek különbözőek, így a barátságok is. Minden barátunk más-más személyiségjegyeket vált ki belőlünk.
Az ember ilyennek vagy olyannak ítél valakit, azután pont az ellentétét látja meg benne. Eleinte szeret, majd a végén meggyűlöl valakit; vagy kezdetben közömbös iránta, később pedig már imádja. Sosem lehetünk biztosak benne, ki vagy mi lesz létfontosságú a számunkra, sem abban, hogy kinek vagy minek tulajdonítunk majd jelentőséget. Meggyőződéseink mulandóak és ingatagok, még azok is, amelyeket a legszilárdabbaknak vélünk. Akár az érzelmeink. Nem szabadna bíznunk magunkban.
Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra!
Egy vesztesnél már csak az a rosszabb, aki nem ismeri be, hogy hibázott.
21 - Las Vegas ostroma c. film
A világot nem úgy látjuk, ahogy az van, hanem úgy, ahogyan mi vagyunk.
Miért keresném? Épp olyan vagyok, mint ő. Lénye bennem szól. Magamat kerestem eddig.
Nem az számít, hogy milyen magasra születtél, csak az, milyen ember vagy.
Facebook
Pinterest