Idézetek az önismeretről
Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk - s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mások történetét kezdjük el irigyelni, és az ő történetüket akarjuk a sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha saját mesénkben kimerülnek a továbblépési lehetőségek, netán eltévedünk benne, nem ismerjük fel segítőinket és ellenfeleinket, sőt össze is keverjük őket.
Ha bírálat ér, ne azzal foglalkozz először, hogy fáj, hanem azzal, hogy szeretetből kaptad-e. Ha nem, felejtsd el. De ha igen, vizsgáld meg magad, alaposan.
Az emberek néha tévesen komolynak tartják magukat, csak mert mások komolyan veszik őket.
Azt mondod, változni szeretnél? Nos, az igazi változás el sem kezdődik, amíg el nem hiszed, hogy Isten szeret úgy, ahogy vagy.
Nem mindig kellemes az az igazság, amire rátalálunk önmagunkban.
Vannak, akik vezetőknek születnek, és vannak, akik nem. Egy bölcs ismeri a korlátait.
Az egész élet arról szól, hogy mindannyian próbáljuk ráerőltetni magunkat a többiekre.
Kár, hogy bármerre megy az ember, mindig viszi magát.
Attól nem leszünk mások vagy többek, mert valami olyan dolgot teszünk, vagy aggatunk magunkra, amivel hamis látszatot keltünk.
A múlt tettei alapján megtudhatjuk, mit teszünk a jövőben.
Lehet, hogy észre sem veszed, és elkezdődött benned valami.
Pár ütésből az ember rájön, hogy nincs is üvegből. Aztán pedig élni sincs kedve, ha nem feszíti végletekig a húrt.
Általában véve úgy véljük, hogy pontosan ismerjük a preferenciáinkat és a személyiségünket, igazából azonban egyáltalán nem ismerjük önmagunkat (és határozottan nem annyira jól, mint amennyire hisszük). Ugyanúgy megfigyeljük önmagunkat is, ahogyan megfigyeljük és megítéljük mások cselekedeteit - és ezekből a cselekedetekből következtetünk arra, hogy kik vagyunk és mit szeretünk.
Talán nem mindig tudjuk pontosan, hogy miért tesszük azt, amit, miért választjuk azt, amit, vagy miért érzünk úgy, ahogy. Azonban a motivációink zavarossága nem akadályoz meg abban, hogy tökéletesen logikusan hangzó érveket hozzunk fel a cselekedeteink, döntéseink és érzéseink mellett.
Néha (talán gyakran) nem a nyilvánvaló választási lehetőségek alapján hozunk döntéseket, hanem ösztönösen tudjuk, hogy mit akarunk, és ezért mentális gyakorlatokat végzünk, amelyek során mindenféle igazolást fabrikálunk, hogy megmásítsuk a kritériumokat. Ekképpen azt kapjuk, amit tényleg szeretnénk, ám ugyanakkor fenntartjuk a látszatot - önmagunk és mások számára is -, hogy racionális és érvekkel jól alátámasztott döntést hoztunk.
Facebook
Pinterest