Idézetek az önismeretről
Meg kell teremtenünk a csöndet, hogy meg tudjuk hallani az intuíciónk nagyon halk hangját.
Az életed több annál, mint ami a múltban történt; igazából az a lényeg, mihez kezdesz a történtekkel.
Vagy te uralod a gondolkodásodat, vagy az ural téged!
Elkerülhetetlenül úgy tekintünk egymásra, mint saját meghasadásunk okának tükörképére.
Sok bajtól megóvhatnád magad, ha időnként rádöbbennél, hogy nincs igazad!
Egy nap majd rájössz, az ember nem az emlékeitől lesz az, aki. Nem a múltadtól leszel te magad. Csak te magad alkothatod meg magadat. Csakis te.
Nem vakít el a múlt perspektívája, és nem befolyásol a jövőé sem. Kizárólag a jelen érdekel, mert az a végzetem, hogy a jelenben éljek.
Azért színészkedek, mert egyedül ilyenkor tudom, hogy ki vagyok. Nincs semmi kétség. Minden le van írva.
Szíve mélyén mindenki kocka egy kicsit.
Áthatolhatatlan páncélt növesztettem a szívem köré, hogy megvédjem magam a sebektől, és már egészen elfelejtettem, hogyan kell nyitott lélekkel közeledni valakihez.
Amilyen a gondolatunk, olyan az életünk.
Aki a saját hibáival szemben vak, azt mások az orránál fogva vezethetik.
Ha tényleg meg akarom változtatni az életem, igazából a gondolataimmal kell kezdenem.
Öt centire vagyunk egy hatalmas, villogó, zsúfolt képernyőtől, ami állandóan változik - és ez a kép az életünk. Tennünk kell egy lépést hátra, majd még egyet, és nyugodtan maradni, hogy befogadjuk, ami kirajzolódik a vásznon, és átlássuk a teljes képet.
A hegymászás nem csupán fizikai teljesítmény, hanem lelki élmény is, egy olyan tapasztalat, amely által rengeteget lehet fejlődni, és amit később a hétköznapokban is kamatoztatni tudunk. Saját magunkról is sokat tanulunk, hiszen elkerülhetetlenül a valódi önmagunkkal fogunk szembesülni. A hegyekben minden letisztul, minden egyértelmű.