Mia Asher
amerikai író
Jobb egy megbánásokkal teli élet, mint egyáltalán nem élni.
Néha az emberek eltűnnek az életünkből, és soha nem térnek vissza, így nem hagyva mást, mint keserű emlékeket. És még ha túl is lépünk ezen, elfeledkezünk róla, a megbánás mindig fájdalmasabb, és újra és újra támad friss erővel.
A boldogság (...) csak egy szétszórt érzés; pillanatnyi. Sosem tartós.
A legjobb dolog a boldogságban - a csodálatos kis világkáoszban - az, hogy nem számít, mennyire tart soká vagy kevéssé, szárnyalni támad kedve az embernek, táncolni és nevetni. A boldogságtól minden lehetségesnek tűnik, és még szebb az egész, ha valakivel ezt meg is oszthatja az ember.
Egy nap majd rájössz, az ember nem az emlékeitől lesz az, aki. Nem a múltadtól leszel te magad. Csak te magad alkothatod meg magadat. Csakis te.
Aligha lehet valaki mellett hazugságban élni... egy idő után a hazugság rád ül, megmérgez, befeketít minden szót, minden csókot, minden érintést.
Te vagy a fény a sötétségben, amiben élek.
Visszanézve persze nyilvánvaló, hogy mind tudtuk: ez egy lopott perc, időleges boldogság, egy ábránd, ami egyszer majd úgyis véget ér.