Idézetek az önismeretről
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk házastársként, szülőként vagy barátként, fontos, hogy levessük az álarcot, és önmagunk legyünk.
A jelentéktelenségünket nehéz elfogadnunk, mert ellentmond annak, amit az agyunk mond. Önfenntartó emlősként fontosak vagyunk önmagunknak.
Ki vagyok én igazán, Hol az igazi hazám, Szimplán, pőrén, meztelen Mennyit ér az életem? Teszem csak a dolgomat, Cipelem a sorsomat, A lelkem mélyén legbelül Isten-alakú az űr.
Vannak lények, akikben már nagyon korán kialakul az a rémítő vonás, hogy képtelenek önmagukban élni, képtelenek szemtől szemben megvizsgálni a saját életüket, teljes egészében, árnyékos övezetek nélkül, háttérdíszletek nélkül.
Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe.
Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat.
Vissza kell találnunk önmagunkhoz, mindegy, hogyan, egy új vagy régi hobbi kapcsán, munkával, vagy a barátok és a család energiájával, de meg kell tennünk, mert senki nem fogja megtenni helyettünk, az életünk a mi kezünkben van.
Mindig adódnak lehetőségek az életben, amiket vagy észreveszünk, vagy nem. Hogy milyennek látjuk a körülöttünk lévő világot, egy választás, mivel a külső világunk mindig a belső kivetülése.
Az tükör, amit annak használsz.
Az ember két ember. Az egyik én a mindenki által ismert, amellyel egy életen át kénytelen megalkudni. A másik pedig az, ami lenni szeretne, vagyis önmaga eszménye.
Nehéz lenne megfejteni, hogy az ember egy-egy lépésének mi volt az oka, mert cselekvéseink sohasem egyetlen okra vezethetők vissza. Mindig, minden cselekvésünkben, a legegyértelműbbnek látszók esetében is ész, indulat, érzelem, kémia, biológia, fizika dönt. És mindig mind egyszerre.
Mi vagyok én? Egy valahonnan az ismeretlenből feladott csomag, amelyre elfelejtették ráírni a címzést is meg a feladót is, s most se kikézbesíteni, se visszaküldeni nem lehet. Huszonegynehány éve itt hányódik, a postások ide-oda dobálják, mindenkinek útjában van. Ideje lenne valamit csinálni vele, mert erősen romlandó.
Nehéz kiismerni az embert. Nem is nehéz: lehetetlen. Nincsenek jó emberismerők, csak hazugok vannak. Magunkat sem ismerjük, nemhogy másokat. Olyan ember még nem élt a földön, aki a halálos ágyán azt állíthatta volna, hogy ismerte önmagát. Az ember örök rejtély. Önmaga előtt is.
Én nagyon úgy látom (...), hogy ha valaki fut, mint az őrült, akkor a régi, hibás önmaga elől iszkol. Vagy attól, amit a többiek gondolnak róla.
Nem vagyok tökéletes, nem is kell annak lennem.
Facebook
Pinterest