Idézetek az önismeretről
Akkor most mindent le kell jegyeznem? Mi a minden? Ez a naplóíró ijesztő és megválaszolhatatlan kérdése.
Szeretek egyedül lenni, legalább jobban megismerem magam.
Olyan ember akarok lenni, aki képes megbocsátani. Olyan, akinek fontosabb a mások sorsa, mint a sajátja. Olyan, aki képes az őszinte beszédre. Olyan, aki a fontos dolgokért hajlandó bármit feladni. Olyan, aki mindenkiben meglátja a jót. Olyan, aki képes az igaz barátságra. Olyan, aki mindig igyekszik jobb ember lenni. Olyan, aki tanul a saját hibáiból. Azt hiszem, olyan akarok lenni, aki mindezt egyesíti magában, hogy végre az a lány lehessek, akinek nem kell egy fiú a boldogsághoz.
Az élet a komikum hatalmas forrása, csak tudni kell észrevenni. És még egy - nem szabad félni attól, hogy önmagunkat kinevessük.
A kemoterápia vagy a sugár túlélése gyakorlatilag semmi ahhoz képest, hogy bele kell nézni a tükörbe, és azt kell mondani annak a képnek, amit ott látok: akkor ez mostantól nincs többé, haver, mától minden másként lesz, mert nincs választásunk, ha élni akarunk, együtt, békében, te meg én.
Nagyon nehéz legyőzni önmagad! Nagyon nehéz abbahagyni a harcot, és úgy győzedelmeskedni, hogy közben nincs háború.
Minden naplóhoz kell valami szempont. Ha ez nincsen, akkor nincsen mondat se, csak odavetett jegyzetek, amikről két hónap múlva már nem is lehet érteni, hogy micsodák.
Mindenki a saját írását olvassa el legelőször.
Az embernek szembe kell néznie saját magával, hogy mi az, amit meg tud csinálni, és mi az, amit már nem, miért legyen megelégedve azzal, amit megcsinált, és miért ne keseregjen azon, hogy a másiknak milyen jó.
A legjobb szem is éppoly kevéssé képes önmagán keresztüllátni, mint ahogy egy szerszám sem munkálhatja meg önmagát.
Nem leszünk sem kreatívabbak, sem hatékonyabbak azáltal, ha lemásoljuk mások szokásait; még akkor sem, ha ők éppenséggel zsenik. A saját természetünket kell megismernünk, és tudnunk kell, hogy mely szokások szolgálnak minket a leginkább.
Nem lehetek teljes ember, ha nem tudom megérteni önmagamat.
A magány lehetőséget ad az olvasásra és gondolkozásra, és (...) arra is, hogy felderítsem a múltamat, és megtudjam, ki és mi vagyok valójában.
Néha jobb a gyengeségeinkre bíznunk magunkat, mint a büszkeségünkre.
Az embernek gyanakodnia kell a szívére; önérzetünk sérelme szívesen lát méltánytalanságot, ahol hibánkat kellene látnia.
A békességhez (...) kell egymás tisztelete, nem sok, de egy kicsi kell. Meg a magunk tisztelete. Hát ehhez meg az kell, hogy tudjuk, kik vagyunk.
Facebook
Pinterest