Idézetek az önismeretről
Én mindig tudom, hogy mi a helyes. Csak nem csinálom.
Nem tudjuk szeretni magunkat És nem hisszük el, hogy szeretnek.
Ha magaddal nem vagy harmóniában, másokkal sem lehetsz, mert kívül csak az jöhet létre, amit belül már megteremtettél.
Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol, és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. (...) Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. Ha sorsodért nem a körülményeket okolod, hanem önmagadat.
Ha a tanulás és a tudás lényege, hogy az ember saját magában az univerzum magánhasználatú modelljét építi fel, akkor ez a modell semmiképpen nem tartalmazhatja az ember saját tökéletes modelljét, mert utóbbi mindig egy lépéssel le van maradva a mögött a folyamat mögött, amelyet a feltételezés szerint képvisel.
A fáról egy levél leszállt, S szól: "Már rég szándékomban állt." Nyugati szél kerekedett, S szólt a levél: "Irány kelet." Keletről nagyobb szél támadt: "Bölcsen váltottam pályámat." Ugyanúgy fújtak a szelek. S ő szólt: "Döntöttem: lebegek." Végül pedig elállt a szél; "Most leesem" - így a levél. "Maradj az első gondolatnál?" - Ez lenne hát a nagy tanulság? Nem. Ám akárhogy intézed, Tudd meg: úgysincs benne részed.
Jöhet másnap, nem félek, Ó, Istenem, meg nem térek, Nem segíthet rajtam szó, Mert részeg szívvel minden jó.
Az ember, a nagybetűs Ember fedezze fel, mi az, ki az, ami számára fontos, ami kiegészíti, teljessé teszi, elfogadhatóvá teszi az életet. Mindenki találja meg hitét, hazáját, barátait: aztán, ha ez megvan, akkor "kivont karddal", mindvégig ragaszkodjon hozzá. Mellékes, hogy ez mennyire trendi, vagy politikailag korrekt: a következetesség számomra az egyik legfontosabb erény.
Nem azok vagyunk, akiknek a világ hisz minket. Mi döntjük el, kik vagyunk, és hogy mikor és kinek mutatjuk meg.
A tudomány különleges dolog, a legjobb eszköz arra, hogy tudakozódjunk a világról és mindenről, amit magában foglal - önmagunkat is beleértve.
Kik vagy mik vagyunk? Mindazoknak az összessége vagyunk, ami általunk történt. Mindazoknak, ami a szemünk láttára történt meg. Mindazoknak, amiket mi magunk tettünk. Minden ember és minden dolog vagyunk, akiket ezek a lények befolyásoltak vagy általunk lettek befolyásolva. Mindazok vagyunk, amik azután történtek, hogy már nem vagyunk, vagy nem történtek volna meg, ha nem jöttünk volna a világra.
Almanya - A török paradicsom c. film
Nagyon kell vigyázni, hogy az ember mit mond. Főleg önmagának, nem csak másoknak. Elsősorban magamnak ígérek. Te csak onnan tudod, hogy ígérek neked valamit, hogy elmondom neked, mit ígértem magamnak. Ha csak neked ígérem meg, de magamnak nem, abból nem sok jó származik.
Ha az ember önmagához közelebb kerül, sokkal elfogadóbb a világgal szemben is.
Soha nem látott tisztasággal látom magam előtt a problémám: nincs életem. Nincs hobbim (...). Nincsenek céljaim. Sem hétköznapiak, sem földöntúliak. És nem a gondolat új, hanem az, ahogy csontig hatol, és egyik pillanatról a másikra megzsarol a saját életed tartalma iránti felelősséggel.
Az, ami lenyűgöz minket és az, amiben jók vagyunk, nem feltétlenül ugyanazok a dolgok.
Facebook
Pinterest