Horváth Gergely
1972 — rádiós szerkesztő, műsorvezető, író
Soha nem látott tisztasággal látom magam előtt a problémám: nincs életem. Nincs hobbim (...). Nincsenek céljaim. Sem hétköznapiak, sem földöntúliak. És nem a gondolat új, hanem az, ahogy csontig hatol, és egyik pillanatról a másikra megzsarol a saját életed tartalma iránti felelősséggel.
Megszámlálhatatlanul sok kérdésem lenne, de megtanultam, hogy ne éjszaka tegyem fel őket. Reggel mindig optimistább a világ.
Az egyéni boldogságérzethez hozzájárulhat ugyan a pénz, de mégsem függ tőle. Sem a boldogság, sem a biztonságérzet.
Egy ember életében a legnagyobb kockázat ott van, ahol kiteszi a színre, aki ő valójában.
A szerelem olyan, mint a forradalom, felforgat, megsebez, aztán emberöltő után mutat csak elfogadható heget.
A szaxofon a férfibánat hangszere. Sír, de sosem könnyezik.
Amíg egy felismerés az agyból leér a szívbe, néha évek telnek el.
Apa csak egy van. Igaz, van, hogy nincs. De amikor nincs, akkor is küzdünk vele: a hűlt helyével, meg azzal, amikor kiderül, valaki mégiscsak van.