Idézetek az önismeretről
Minden kapcsolatunk az önmagunkhoz való viszonyunk tükre.
A másik ember nem egyszerűen valaki, akivel párbeszédet folytatok, hanem én magam. Az egyén csak másokon keresztül tudja igazán megérteni önmagát.
Emberként és gondolkodó emberként újra és újra föl kell tenni magunknak az alapvető kérdéseket: kik vagyunk, hol vagyunk, miért élünk, és miért úgy élünk, ahogy.
Az emberi élet folyamatos önazonosság-keresés és önvizsgálat.
Minden hosszú utazás belső utazás is.
Agyunk figyelemre méltó dolgokra képes, de arra is, hogy jelentősen korlátozzon minket.
Az embernek nem muszáj elhinnie azt, amit érez, és azt sem, amit az agya diktál.
A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.
Ha jobban tudatában vagyunk saját gondolatainknak, vissza tudunk lépni, és rájövünk, hogy a további negatív feszültséget generáló tépelődés nem feltétlenül a valóságot reprezentálja. Nem kell érzelmileg reagálni. Ez csak egy spontán háttérlocsogás, amelyet agyunk folytat le magával. Amikor erre ráébredünk, könnyedén le tudjuk csillapítani.
Beszélj valakivel! Ha mindent magadban tartsz, az megakadályozza, hogy az az ember legyél, aki lehetnél.
Az ember nagyon nehezen tanul a saját kárán.
Könnyebb elfogadni az elutasítást, ha őszintén bevallod magadnak az indokaid.
Siratom elmúlt éveim, mikor csak halandó dolgok gyönyörét akartam, s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban, hogy nem silány példát adnék a kornak. Ki látod, vétkeim hogy megtiportak, Ég Ura, láthatatlan, halhatatlan, eltévedt lelkemet segítsd a bajban, s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.
Sosem árt tudni, kik vagyunk, honnan jöttünk. Érdekes, érdemes és hasznos megismernünk történelmünket, tudományunk történetét is.
A napló nem emlékeztet, hanem megjelenít.
Facebook
Pinterest