Idézetek az önismeretről
Két külön dolog elmondani, ki vagyok igazából, és megmutatni azt.
Nem ismerte be senkinek, főleg magának nem, de mások néha jobban ismernek valakit, mint amennyire ő ismeri saját magát.
A színház a világ és önmagunk megismerésének egy lehetséges eszköze.
Az önismeret a kulcs: akár felhőkarcolókat tervezel, akár menzát üzemeltetsz, nem használhatod ki teljességében a képességeidet, ha nem ismered a hiányosságaidat.
Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általában túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrálnak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.
Az emberek szeretik az álszenteket, mert magukat ismerik föl bennük.
Talán amit halálunkkor mondunk, kevésbé fontos, mint az, amit rólunk mondanak. Mikor meghalsz, mi a legszebb dolog, amit valaki el fog rólad mondani? Mi a legrosszabb? Valahol a kettő között van az, aki tényleg te vagy. Vagy talán a puszta szó nem elég, hogy leírjon egy életet. Talán csak a tetteink képesek rá.
Mindenki olyan egy kicsit, amilyenek azok, akik körülötte vannak. S tanulni igyekszik szeretteit, mert meg akarja ismerni magát.
Minden hibám nektek adom, Van egy pár, inkább egy halom. Minden ölelés, minden bánat Otthont talál most majd nálad.
Aki hibázik, tanul belőle. Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul.
Össze kell törnöm azt a burkot, ami az évek során körém nőtt, és golyóálló elefántbőrré vastagodott. Muszáj lefúrnom a lelkem és a szívem legmélyére, akármilyen ostobán és patetikusan hangzik is, és akármilyen kellemetlennek fog is majd bizonyulni, mert nem vagyok jó ember. Ez bizony így van, még ha idiótán hangzik is, és úgy, mintha megbocsátásért könyörögnék. Muszáj kiderítenem, ki vagyok, és mire vagyok képes.
Mindenkinek meg kell találnia a maga limitjét, anélkül hogy túlbecsülné a kitartását vagy túl hamar feladná.
Csak akkor fogadhatjátok el a valódi éneteket, ha leszámoltok azzal, akinek gondoljátok magatokat.
Ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakhoz - nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások.
Szerinted rájöhetsz valaha, hogy ki vagy valójában? Legfeljebb a halálos ágyadon lehet majd valamicske benyomásod, miután lepergett előtted az életed filmje.
Facebook
Pinterest