Idézetek az önismeretről
Tegye félre az indokait és a reményeit, és vizsgálja meg, mi felé viszik a tettei. Ha nem tetszik az útirány, változtasson magán.
Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával.
Az út akkor kezdődik el, ha valaki kész arra, hogy belássa, mennyire nem tud semmit.
Én csak rosszat látok, mindenhol, mindenben csak a rosszat. Nem hiszek semmiben, rettegek, félek, és állandóan nyomaszt ez a stabilan instabil állapot.
Megtanultam hallgatni és elfordulni. Befordulni. Nézni, és nem látni. Mint mindenki más. A közös tett megnyugtatóan felkavaró.
A romantika valahol közép-távolban zajlik. A romantika nem más, mint benézni önmagadhoz, harmattól párás ablakon keresztül. A romantika nem más, mint kihagyni bizonyos dolgokat: ahol az élet röfög és szortyog, ott a romantika csak sóhajt.
Amit akarsz és amire szükséged van, az a kettő nem szükségképpen ugyanaz.
Mondom magamba, velem ugyan el nem hitetsz semmi rosszat magamrul, errül jótállok.
Ahogy idősebb leszel, Simon, majd rájössz, hogy ha az emberek valamilyen kellemetlen dolgot mondanak magukról, az többnyire igaz.
Mindent tiszta lappal kell megközelíteni, hogy semmi sincs rajtad vagy benned. Bármi is jön, az maga íródjék fel oda.
Tükör vagy, amiben az univerzum verődik vissza. Te csak a tükörképet tapasztalod. Képek pattannak le az érzékeidről. Hipotézisek merülnek fel. Ezek fontosak, még ha rosszak is.
Hajlamosak vagyunk azzá válni, mint ami a legrosszabb az ellenfelünkben.
Az, aki fogja a banálist, a mindennapit, és új megvilágításba helyezi, rettegést kelthet. Mi nem akarjuk, hogy eszméinken változtassanak. Fenyegetésnek érezzük az ilyen követeléseket. "Már tudom a fontos dolgokat!", mondjuk. Aztán jön a Változtató, és félredobja régi ideáinkat.
Balga az, ki magát bölcsnek hiszi, és hamis céljait nem látja be.
Mindenki bölcsebb, hogyha másoknak baját kell megítélni, mint a saját ügyét.