Idézetek a lélekről
Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az "elemző" lelket a megfejtés lelki feladata.
Ami igazán a belsődből jön, az mindig helyes.
Lelkem elröppen a Végtelenbe, tovább nem vágyom arra az egyre, a Végtelenbe.
Bölcs az, akiben találkozik egymással a természet és isteni minőség, teremtett és teremtő, test és lélek, az, ami lent van, és az, ami fent, akiben föld és ég egyesül egymással.
A lélek viharai ellen tablettákat szedni - gyönge dolog.
Amikor a világ fájdalma olyan nagy, akkor az ember védekezik a maga sete-suta módján, és az egyik eszköze az önámítás. Furcsa kis alattomos teremtmény ez, észre sem vehető, meglapul a lelkünkben és onnan irányít tévútra gondolatokat, érzelmeket. Mint egy álforgalmi rendőr egy krimiben, összekeveri a dolgokat, egyetlen cél miatt, hogy jobban érezd magad a bőrödben. Jobban, dehogy. Hogy elviselhető legyen.
Egy léleknek, amely még nem ismeri magát, ez az első tekintete olyan, mint a hajnal feltűnése az égen. Valami sugárzó és ismeretlen dolognak az ébredése ez. Nincs szó, amely kifejezné ennek a váratlan fényességnek veszedelmes bűbáját, amely hirtelen halványan beragyogja az imádatos sötétségeket, és amelyben egybevegyül a jelen minden ártatlansága a jövendő minden szenvedélyével. Valami tétova gyöngédség ez, amely találomra megtárul és vár. Csapda, amelyet az ártatlanság állít öntudatlanul, és amelyben szíveket fog, anélkül, hogy akarná, anélkül, hogy tudná. Ez a szűz, aki úgy néz, mint egy asszony. Ritka eset, hogy ne fakadna mélységes ábrándozás ott, ahová egy-egy ilyen tekintet esik. Minden tisztaság és minden lángolás összesűrűsödik ebben a mennyei és végzetes sugárban, amelynek a kacér nő leggyakorlottabb kacsingatásainál is jobban megvan az a bűvös hatalma, hogy hirtelen kipattantja valamely léleknek a mélyén azt a sötét virágot, amely csupa illat és csupa méreg, és amelynek a neve szerelem.
Jaj az egész nemzetnek, harcos magyari ősök ivadékainak, ha kihalásra ítéltettünk. Koppány meg a többi után minket is kipusztítanak, nem fegyverrel, hanem annál sokkal rosszabbat tesznek: magyariak lelkét lopják meg lassan, alattomosan. Hosszú, kínos haldoklásra akarnak kárhoztatni.
Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.
A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová; megerősödtetek.
A neurotikus ember számára egy kapcsolathoz mindig remények, elvárások, tervek, célok, szabályok, ideológiák és az ént erősítő, illetve gyengítő tényezők kapcsolódnak. A lelkileg egészséges ember ellenben el fogja fogadni és érintetlenül fogja hagyni a másik egyéniségét, mert saját egyéniségét is érinthetetlennek és pozitívnak tartja.
Úgy gondolta, ismét edzésbe kerülhet. Hogy valami módon ledolgozhatja a lelke zsírját, mint a bokszoló, aki a hegyekbe megy dolgozni és edzeni, hogy kiégesse testéből a felesleget.
Millió nő között alig akad egy tökéletes szépség. A többi elnézésre, megértésre szorul. Csak a lélek pótolhatja a fogyatékosságokat.
Hiszen tudja, hogy egy fogékony, finom léleknek milyen szüksége van menedékhelyre. Ebben a mi viharzó századunkban a gondolkozó ember számára egyenesen életszükséglet, hogy legyen egy zuga, bármilyen szerény is, ahol egyedül lehet.
Miért van az, hogy annál erősebb a szenvedély, minél több akadályba ütközik? Az emberi lélek nem követi a fizika törvényeit.