Idézetek a lélekről
Ó, hogy az ember a legnagyobb ellenségét önmagában hordja! Micsoda minden testi méreg a lelki méreghez, amely engem bénít?
Bajom se lesz többé, lelkemmé lett mindahány, - élek mindörökké gazdátlan és ostobán.
Ahhoz, hogy a lelked rendben legyen, mindenképp reflektálnod kell önmagadra. A nap végén át kell gondolnod, mit tettél, tettél-e elég jót, hibáztál-e.
A gyermekben nincs harag, féltékenység, neheztelés, irigység vagy gyűlölet. Az újszülött lélek makulátlan. Csak később ismerjük meg a lelket megkeserítő haragot, csalódottságot, veszteséget, fájdalmat, félelmet és igazságtalanságot. Lelkünk ezektől válik homályossá.
Mennyire jó, hogy csupán egymás arcát látjuk, lelkünk pedig rejtve marad.
Azt mondják, aki feltekint az égre, saját lelkét látja vissza benne.
Leváltván bőrömet csak a pillantásom marad, min át fejembe láthatsz: Enyémnek tudd magad!
A lelki erőszak tehát rendkívül változatosan nyilvánulhat meg, de akad egy közös jellemzője valamennyi formájának: a másikat tárgyként kezeli. A tárgyba ugyanis bele lehet rúgni, át lehet rajta nézni, hiszen nem érez semmit. Aki a lelki terror eszközeivel él, elfelejti vagy meg sem tanulta, hogy akin alkalmazza, az is ember, érzésekkel és tudattal.
Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát.
Némelykor bizonytalanság tölti be lelkünket, és éjjeli sétákra, bolyongásra csábít a csillagok fényében. A fiatalság folyton valami csodára vár. Ezért bolyong éjszaka szívesen, cél nélkül.
A lelkeknek nincs szemre szükségük, hogy lássák egymást.
A beteg testben többnyire beteg vagy megbántott lélek lakozik.
A szeretet pedig nem más, mint a lélek lélegzete.
Az legrosszabb, amit az ember valaha is átélhet, az, hogy szembetalálja magát a saját lelkiismeretével. Így inkább megpróbálja elkerülni a vele való találkozást.
Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.
Facebook
Pinterest