Mácz István

Létezésed nagy titkára, ha "rásejtesz", csak egyetlenegyszer, ha időt adnál magadnak, csupán egy órácskát, vagy néhány napot, amikor nem menekülnél a munka, a szórakozás, a kétségbeesés kábulatába, bármilyen tevékenység ködébe, ha inkább lenni akarnál, mint tenni, ha egy hónapra beérnéd azzal, hogy élsz és nem figyelnél arra, értékeli-e más az életedet; ha elfogadnád létezésed csodáját különleges elismerés nélkül; akkor, akkor, akkor önmagad lennél.

Aki életre születik, élnie kötelesség. A növények magukat nem pusztítják el, az állatok öngyilkosok nem lesznek, csak az embernek van ilyen "szerencsétlen" hatalma, hogy a halál mellett dönthet. De inkább így fogalmazom: csak az embernek van ily "szerencsés" hatalma, tökéletessége, hogy dönthet saját életének, halálának kérdésében. Teljesítsd kötelességed: dönts az élet mellett!

Ha jól látod magad, az igazság, a jóság, a szépség értékeinek szemüvegén keresed éned benső alkotóelemeit, látod, hogy jónak és jóra, igaznak és igazságra, szépnek és szépségre születtél.

Aki embernek született, annak vérében, ösztöneiben, idegeiben szunnyad, lappang a legősibb érték: jóság, igazság, szépség. Aki embernek született, szeretetre született.

Aki vár, az még nem veszít semmit.

Ebben vagy te egy hang. Hallgasd magad. Örömet keresel? Magadba mélyedj el.

A feleség, aki eltemeti férjét; a férj, aki eltemeti feleségét: özvegy. A gyermek, aki elveszíti szüleit: árva. - Ám nincs szó, amely megnevezné a szülőt, aki sírba fekteti gyermekét.

Mennyire jó, hogy csupán egymás arcát látjuk, lelkünk pedig rejtve marad.

Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.) Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk.

Nincs olyan összekuszált élet, amelyből istendicséret ne születne.

Képtelenség, lehetetlen - bármennyire erőlködnek az istentagadók - száműzni Istent a földről. Hiszen, ahol szeretet van, ott az Isten!