Idézetek a lélekről
Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.
A lélek annyira sóvárog valami után, amire célként tekinthet, hogy ha nincs ilyen, önmagával fordul szembe, hatalmas, nem létező problémákat kreálva, csakhogy legyen valami, amin teljes erővel munkálkodhat.
Nem az számít, amit a testemen lát, hanem ami a lelkemben történik.
Tudod, mi a virág? A földnek jósága; Tudod, mi a jóság? A lélek virága.
Minden régi bölcselet égető kérdése volt: Mi van az ember hatalmában? S egyhangúan felelték mind: Csak a lelke.
A Szeretet Nap, amely bevilágítja lelkünk egyik felét. A Barátság Hold, amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét. Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik, hogy lelkünket felemelje, gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse.
Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.
Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.
A léleknek vannak oly könnyű rejtekei, mint az árnyék: mihelyt próbáljuk megvilágítani, azonnal eltűnnek.
Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig "lelke").
Facebook
Pinterest