Idézetek a lélekről
A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.
S hogy vonzottak mindég a "kék" emberek! Apám is az volt. Mély, tiszta kék. Hiszen persze a lelkek nem egyszínűek, bennük a szivárványnak összes színe és még néhány ismeretlen szín, amit látásunk nem tud érzékelni... de mégis, az adja meg jellegét a léleknek, ami benne maradandó és domináló szín.
A Világnak szüksége van a lélekre, hogy létezzék; a léleknek szüksége van a világra, hogy értelmet adjon a világ létezésének.
Ha az ember lelkében nincs rend, nem képes rendet tenni maga körül.
Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni - mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot.
A másokért való szenvedés váltja meg a lelket.
A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat.
Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!
Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója.
Olyan tágas és titokzatos az emberi lélek, mint a végtelen égbolt. A végtelen égbolt pedig maga a kiterjedt és rejtélyes magány.
A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.
De mindez még sebaj,
Ha lelked van,
Ha lelked csábokért
Nincs áruban;
Ha lelked ébren áll
Jó s rossz napon,
Világol és hevít
Munkáidon.
Ha ezt is eladod,
Jó éjszakát,
Nincs isten, aki le
Tekintsen rád.
Ahol szeretetünk lakozik, ott éli életét a lélek.
Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.
A képzelet a lélek szeme.
Facebook
Pinterest