Idézetek a lélekről
A test a lélek börtöne.
Ajánld az Uristennek a lelked! Mért vennél még magadra terhet?
Ha hiszed, hogy többre születtél, figyelj befelé, csöndesedj el, ne hallgasd okos bolondok fecsegését, ismerd meg, teremtőd mit árul el. Ha az örökkévaló emel fel téged, megérted, isten vagy te is, megérzed, mit jelent az élet, megtudod, igazi nagyság van benned is.
Ne törődjék előbb, és ne is olyan buzgón, testével, vagyonával, mint a lelke lehető legjobbá tételével; mondván, hogy nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára.
Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul; minden izgalom tehát a belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Állandóan gondolj rá, hogy mennyi változásnak voltál már te is a tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.
Senkit nem lehet megváltoztatni. Neked kell megtalálni a magad rendjét, ha valóban rendet akarsz.
Csak nézem, hogy van ez az élet összetéve. A testedben átszabnak bármit, a tüdődet lecserélik, a szíved átültetik, zsigereidet bevarrják, férfiból nő leszel. A lélek viszont átoperálhatatlan.
Mint író, könnyezve s alázattal fogadom az ihletet az emberek lelkéből fakadó átélt, sokrétű életet. Mint operettszerző, bohém s csodás szeretetet mutatva a külvilág felé, meghatva a világ létezésétől, alkotom dalaimat. Mint költő, vágyaim szárnya repít tova oda, hol múzsám vár, hogy újra átéljek egy szívdobbanást. S e háromság nevem: Művész!, ki visszaadja az emberekről másolt méltóságot az embereknek.
Semmi sem lehet annál rosszabb, mint újra és újra meghalni. Vagy úgy élni, hogy megfosztottak minden jótól.
Az élet értelmét az alkotja, amikor szembeszállunk a félelemmel, ami a lelkünket uralja.
Lelki erő diadalt nyer, ha tud akarni.
A léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.
Ne aggódj! Ha foszló kapaszkodóid elengedted. A senkiföldjén lebegsz, úgy érzed. Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled.
Nem indultok meg, könnyeim Indítsanak meg... e könyűk Szivem vérének cseppjei, Halálveríték lelkem homlokáról!
De akarat nem mindig úr az orcán, s könny és mosoly fölött olyan hatalmas az érzés, hogy a legőszintébb lélek akaratán leginkább diadalmas.
Facebook
Pinterest