Idézetek a lélekről
A gondolkodás során a lélek magával beszélget.
Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol nekünk fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek.
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.
Saját varázsvilágunkban járunk.
Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi a vászonra.
A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerű.
A gondolkodást igen, a szívet sohasem téveszti meg az önáltatás hazugsága. A szó szeret hazudni, a szív erre képtelen.
A lélek elnehezedik az élet sötét próbatételei alatt, de újjászületik a lét küzdelmében.
Barátaim, hogy tudjak hinni másban, mint az anyagban? Egyetlen valóság az anyag s nincs több oly igazi jóság, mint az övé, ki minden pillanatban milliószor megalázza magát hűtlen fiáért, kinek neve lélek.
Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett.
Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.
Az ember nem arra születik, hogy kimustrált alkatrészként eltűnjön a történelemben, hanem hogy megértse sorsát, szembenézzen halandóságával, és - most egy igencsak ódivatú kifejezést fognak hallani tőlem: - hogy megmentse a lelkét.
Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.
Mire lesz ez jó? Minek ezt folytatni? Annyira nagyon különbözünk egymástól, minek a nem létező közös pontokat keresgélni, ha egyszer nincsenek? De vannak, tette hozzá igazságosan. Volt már egy-két pillanat, amikor összecsengett a lelkünk.
A férfiak jobban filozofálnak az emberi szívről, de a nők jobban olvasnak benne.
Facebook
Pinterest