Idézetek a küzdésről
Több vagy, mint a cipő a lábadon, vagy a címke a ruhádon. Több vagy, mint a tárcád, vagy a pénz, ami benne van. Te és én többek vagyunk, mint hús és vér, többek, mint a dolgok az életünkben. Valahol a kettő között vagyunk. Nem akarom, hogy elvesszünk.
Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal.
Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak, vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak, fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr, a páholyban, a porban az vagy, ami belül. (...) Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat, bátran - de hogyha félsz, hát félve - légy tenmagad.
Nem úgy tűnik néha, mintha az egész rohadt világ hegynek föl volna? (...) Na mindegy. Legalább tudjuk, hogy a visszaút könnyű lesz.
Az élet majd mindig mint helytállás, a nehézségekkel, küszködéssel járó folyamatos küzdelem jelenik meg.
Mintha volna egy elmélet arról, hogy az embert a szenvedés jobbá és erősebbé teszi, és hogy mindenkinek szüksége van a szenvedés tűzkeresztségére, hogy igaz ember válhasson belőle.
A boldogság szüntelen küzdelem, és alighanem folyton-folyvást küzdenem kell majd érte, amíg csak élek. Kérdés, hogy egyáltalán megéri-e.
Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.
Nem létezik jelentéktelen dolog. Mindennek ára van, minden összeadódik, míg végül megbillen az egyensúly, és ismét elmegyünk, megint az utat rójuk, és azt mondjuk magunknak: talán legközelebb.
Az az ember, aki nem küzd néha, halott.
- Miért zuhanunk a mélybe? - Hogy megtanuljunk kimászni belőle.
A dolgok éppenséggel egyszerűek, s a bonyolultságot nem mindig oldja meg, ha átvágjuk a csomót.
Az élet nehéz, és sokszor nem látni a rossznak a végét. Néha azt hiszed, az út innen már csak fölfelé vezethet, aztán mégis kiderül, hogy tovább vezet lefelé. Az alagút végén megcsillan a fény, aztán épp oly hirtelen elhalványul. Néha azonban a katasztrófában is van gyógyulás. Néha az ember kap még egy esélyt.
A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.
Előfordulnak helyzetek, amikor fékeznünk kell magunkat (...), máskor tűrnünk kell, éhséget, szomjúságot, álmatlanságot, ismét máskor okosabb nézni, figyelni, hallani. De (...) olyan helyzet is van, amikor erőszakosnak kell lennünk. Csak az a fontos, hogy ne tévesszük össze a helyzeteket.
Facebook
Pinterest