Idézetek a küzdésről
Megszállottan építem a múltamat. Igen, a múltamat építem, nem a jövőmet, mint azelőtt tettem. A múltat igyekszem megörökíteni, egy utolsó jelet szeretnék hagyni magamból, és mindabból, ami fontos volt nekem. Rendbe szeretném tenni gondolataimat, írásaimat, érzéseimet, mielőtt teljesen eltompulnának, kiégnének ebben a légüres térben.
Megállta helyét a nyomorúságban, a nélkülözésben, a viharban, a szélzúgásban, a katasztrófában s a haláltusában, állt egyenesen; majd a Végzet elmosolyodott.
A tízéves gyermek Portland szikláján szembeszállt mindennel. A szélviharral, mely elragadta a hajót, a mélységgel, mely megfosztotta a meneküléstől, a tátongó űrrel, mely hátrálni késztette, a földdel, mely megtagadta tőle hajlékát, az éggel, mely elrejtette előle csillagait, a könyörtelen magánnyal, a bús sötéttel, a tengerrel, a mennyel, a végtelenség minden erőszakosságával s minden titokzatosságával.
Tövises úton segít a jövendő; Jövőben dicsőül meg a szenvedő; Jövő mutatja az utat előttem!
Nem győzedelmeskedhetsz a szakadékok felett, ha menekülsz előlük. (...) Nem kerülöd el a szakadékot azzal, hogy a magasságok felé törsz. (...) Vágyódsz a hegycsúcsok után? Ha igen, ne feledkezz meg a mélységekről sem!
Vedd úgy a dolgot, ahogy van, ne kérdezz semmit, ne tégy szemrehányást - ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Kenyeret vártál, és követ kaptál helyette? Törjön belé a fogad, és ne sikoltozz, ha idegeidbe kín hasít bele (...), te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül.
Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki nem tudja átvenni, s ahogy a halál kapujában - bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni!
A testem gyenge volt, de a lelkem tartotta magát. Fogamat összeszorítva viaskodtam saját magam ellen. A bennem szunnyadó sötétség lassan cafatokra tépett, de tűrnöm kellett.
Bűnnel a szívedben, vérrel a kezeden élni, élni és nem megfutamodni. Ez az igazi bátorság.
A napok folyamán a zajló élet és Réka folytonosan mellette álló bátorítása következtében kezdett kissé megnyugodni, lelkileg megerősödni, kevesebbszer beleveszni a reményvesztettség örvényeibe. Saját maga is érezte, hogy a folytonos tevékenység kimozdítja a válságból, létrát ad a szakadékból való kimászáshoz.
Az emberek teherbírása nem mérhető és nem előre látható. Vannak emberek, akikről azt hisszük, hogy testben-lélekben gyöngék, mégis elviselnek végtelen időkön át végtelen sok megpróbáltatást.
Sose bízz a vízfenékben, tarts ki a magaslaton!
Volt időszak, amikor állandóan olyan történeteket hallgattam, amelyek az elszántságról szólnak. Volt, amikor csak azért éltem, mert élnem kellett. De most azért élek, mert HARCOS vagyok, és azt akarom, hogy egy napon ott lehessek az Ő társaságában, akiért annyit harcoltam.
Ha bánat sújt le, a világért ne görnyedj meg alatta, mert ez annyit jelent, hogy a vak sorserőknek küzdelem nélkül adod meg magad.
Ahová érdemes eljutni, oda nincs rövidebb út.
Facebook
Pinterest