Idézetek a küzdésről
Amikor a vak viszi a nyomorékot, mindkettő előrébb jut.
Ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss, és ezáltal erőteljesebben birtokold az életedet, mint eddig. Megértsd, mi a jelentősége annak, hogy te is itt vagy a földön.
Ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.
Ha már a hullám összecsapott felettünk, átkunk, szidalmunk szánkból kiapadt, lelkünkből fakadt könnyünk kiszáradt, jusson eszünkbe, azért születtünk, hogy küzdjünk. Ne adjuk fel, kezdjük újra és újra, hisz valaki mindig szeretettel várja, hogy hozzá segítségért megérkezzünk.
Az élet nehéz! Mindig is nehéz volt, és mindig is nehéz lesz. És ez mindenkire igaz!
A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd, életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.
Azok számára, akik elmerülnek a tündérmese mondanivalójában, a mese mély, csendes tóvá válik, amely először a saját képét tükrözi vissza; de mögötte hamarosan felfedezi a lelkünk belső kavarodását - a mélységeket, s azt, hogyan érjük el a békét magunkban és a világban, amely a küzdelmeink jutalma.
A próbatételek néha nehezebbek, mint ahogy képzeltük. A tanuláshoz azonban elengedhetetlenek, és mindegyik közelebb visz az álmaink megvalósításához.
Ha tüdőd és veséd kiszakad, akkor se add be gyáván derekad!
A tankok és a szürke dollár, végül mindkettő egyre megy, de próbára tett életemnek maradt a magyar hiszekegy.
Szerencsétlenség kell ahhoz, hogy kiaknázzuk az emberi értelem titkos képességeit.
A törmelékből is katedrálist! A pozdorjává szétzúzott szavak szilánkjaiból is: a dadogásból valami szépet, ami megmarad.
Nézd a zűrös világot, Két erősség marad, A más baját ha szánod, És ha helytállsz magad.
Az élet komoly problémái soha nem oldódnak meg teljesen. Ha valaha is úgy tűnne, hogy ez a kijelentés mégsem igaz, akkor az biztos jele annak, hogy valami elveszett. Úgy tűnik, egy probléma értelme és célja nem a megoldásban rejlik, hanem abban, hogy szakadatlanul dolgozunk rajta.
Kopáran állsz, te vagy a kő, vés-váj, farag, farag az idő, a nappal és a súlyos éj, a szenvedés, a szenvedély.
Facebook
Pinterest