Idézetek a küzdésről
Az élet nem jár gond nélkül. Arról szól, hogy hogyan birkózol meg azzal, ami neked jutott.
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Meddig lehet hinni? (...) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél.
Mindenkinek meg kell fizetnie a siker árát. Ki előtte áldoz mérhetetlenül sokat, kitől utólag hajtja be a sors.
Az emberek azt hiszik, a boldogság csak úgy az ölükbe pottyan. Küzdened kell érte. És néha akkor kell megragadnod, amikor rugdos és sikoltozik.
A paradicsomba csak a poklon keresztül vezet az igazi út.
Fák vagyunk, melyeket csak megedz a szél támadása.
A harcos nem érzelmileg szereti az ellenfelét, hanem univerzálisan. Egységet alkot vele. Saját erőkörébe vonja, s mintha önmagával táncolna, együtt pörögnek. És nemhogy félne tőle, hanem éppen ellenkezőleg: félti. És felelősséget érez a sorsáért. Célja a védelem, de tudja jól, hogy a harc során a Sors törvényeibe nyúl bele. Akár nyer, akár veszít, magára veszi a tett súlyát. S ha nem az egyetemes igazság - vagyis a szeretet - nevében cselekedett, függetlenül attól, hogy ő hal meg vagy az ellenfele: a felelősség az övé.
A megoldás talán már az orrunkat csiklandozza... előbb-utóbb pedig úgyis eltüsszentjük magunkat!
Az élet valójában megállás nélkül ugyanazt a szintű megmérettetést nyomja elénk, hogy valahogy megoldjuk. Csak mi gondoljuk, hogy azok egyre nehezebbek. Valójában nem... Mert nem a probléma nehéz, hanem a személyiségszerkezet merevedik az idő múlásával.
Az út, amin jársz, a tiéd, és nem kívánlak elbizonytalanítani, de néha a legnagyobb ellenségünk önmagunk, és a legnagyobb harcot a bennünk lakozó sötétséggel kell megvívnunk. Vihar közeledik, és olykor megesik, hogy a biztos menedék kulcsa rejtve marad előttünk, míg néha közvetlenül az orrunk előtt van.
A kereszt a sorsod (...). Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel.
Még soha nem veszítettél el semmit. Még sohasem tapogatóztál a sötétben izzadva, hogy megkapaszkodj valamiben, amire mindenki azt mondja, hogy nem lehet a tiéd. Soha senki nem mondta neked, hogy nem lehet az, amit csak akarsz.
Nagyon régen minden olyan könnyen ment,
Éreztem, merre volt a fenn és lenn,
Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam,
De túléltem, nem adtam könnyen el magam,
Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt.
Soha ne add fel az életedet harc nélkül!
Avatár - Aang legendája c. film
Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.
Facebook
Pinterest